Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Varsányi Péter István: Honvédegylet Hódmezővásárhelyen 1848–1849-ben
Az alapszabály szerint az Egyesület rendes közgyűléseit minden kedden reggel 9 órakor tartják a város „közházánál”, a rendkívüli gyűlések idejéről és helyéről a tagokat időben értesítik. 1848. szeptember 24. és 1849. március 2. között tizenhat közgyűlést hívtak össze, közülük csak háromnak nem a városháza volt a színhelye. 1849. február 6-án — valószínűleg a szerb támadás veszélye7 miatt — a piac; február 20-án és március 2-án a református ótemplom udvara adott helyet a gyűlésnek. Az utóbbi témája — a márciusi forradalom közelgő évfordulójának megünnepléséről lévén szó — szintén jelentősebb tömeget érdekelhetett. A „hcn édelmi gyűlések” rendjében hosszabb szünet csak 1848. október 1. és november 19. között tapasztalható. Magyarázatként Póka Sándor „...elébb az öszves népnek kétszeri, majd a nemzetőrségnek kimozdítása által fölmerült akadályokat” említette. Október 3-án ugyanis Kossuth Lajos járt — toborzóútja során — Hódmezővácárhelyen, ezt követte az „öszves népnek” felkelése,8 illetve a „nemzetőrség ki mozdítása”. A választmány (mely az elnökön és jegyzőn kívül még hét tagból állt) feladata „...a haza dolgait éber szemmel kísérni, ha az egyesület czéljára tartozó bár melly fontos dolognak jut esméretére valamellyik tag, azt az elnökkel tüstént tudatni” (az alapszabály IV. 4. pontja). Üléseinek helye a már említett „polgári kör”. A jegyzőkönyv szerint 1848. december 8. és 1849. március 8. között ugyancsak 16 választmányi ülés volt. Most e két fórumon készített jegyzőkönyvek segítségével kíséreljük meg rekonstruálni a hódmezővásárhelyi Honvéd Egyesület tevékenységét. 2. A Honvéd Egyesület alakuló jegyzőkönyvét 1848. szeptember 24-én hatvan- ketten írták alá, ezzel „...hazafiúi legtisztább készséggel fel ajánlják magokat” a nevezett Egyesületnek. Köztük olyan — Hódmezővásárhely történetében ismert — személyek neveivel találkozunk, mint Gaál Dániel (1796—1863) református lelkész, Csernovits Péter délvidéki kormánybiztos egykori nevelője; Matók Béla (1831—1897) ügyvéd, később a szabadságharc honvédseregének főhadnagya; Medveczki Antal ügyvéd, 1849-ben törvényszéki elnök; Szabó Mihály (1821-1899) ügyvéd, 1849-ben polgármester; Szilágyi Virgil (1824-1892) publicista, a Kossuth Hírlapja vásárhelyi levelezője. 7 Az Országos Honvédelmi Bizottmány 1849 januárjában határozta el, hogy a tavaszi ellen- támadás előkészítésére Perczel, Klapka, Görgei hadtestét, valamint a délvidéki csapatokat Szolnok térségében vonja össze. Január 20-án Vécsey Károly hadosztálya a Bácskából — Hódmezővásárhely érintésével — vonult a főhadszíntér felé. Ezzel viszont megnyílt az út a szerb felkelők előtt Szeged, Makó, Hódmezővásárhely irányába. Az OHB — egyébként helyes —■ lépéséről a falragaszként is terjesztett 1868/e. sz. rendeletében értesítette a megye, így Vásárhely lakosságát (vö. Csongrád megyei Levéltár 1848—49. IV. 101. b. 3. sz.). Zombor eleste után lett ideges a hangulat a városban. Segítségért ostromolták Vécsey tábornokot, az Országos Honvédelmi Bizottmányt (Hódmezővásárhelyi Levéltár II. 18 — 1848—49. sz.). A szerb támadás végül is elmaradt, de az események változatlanul foglalkoztatták a Honvéd Egyesület tagjait. 1849. február 13-i közgyűlésen Póka Sándor ismertette a Szegedet és Ó-Aradot ért szerb támadás fejleményeit, felhívta a lakosságot, hogy „...mind a mozgó csapatok szaporításában, mind az ujonezok kiállításában serénykedjenek”. Február 20-án felolvasták az OHB fent említett tájékoztatóját is. 8 Részlet a Kossuth Hírlapjában 1848. október 28-án megjelent vásárhelyi tudósításból: „Kossuth lelkes felhívása folytán folyó hó 5-én indult Dunához megyénk föllelkesült népe... Lélekemelő volt látni elindulásunk reggelén, milly hazafiúi lelkesedéssel, milly roppant számmal tódult össze a nép kivált szegényebb része...”. Az Országos Honvédelmi Bizottmány azonban Szabadszállásról visszaküldte a népfelkelőket, így azok október 8-án már itthon is voltak. 6 81
