Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Varsányi Péter István: Honvédegylet Hódmezővásárhelyen 1848–1849-ben

felvilágosodott ember karját elszikkasztotta ugyan a 300 évi terhes robot, de egyszersmind megaczélosította azt”. Midőn Jeszenszki László evangélikus lelkész (a szabadságharc idejének egyik legradikálisabb vásárhelyi személyisége) az 1849. február 13-i közgyűlésen „...országunkat pusztító ellenségeink álnokságáról, ámításáról, tsalárd hitszegéséről” beszélt, elmarasztalóan szólt a „nemesség és parasztság közt volt régi viszonyokról” is. Ezt már nem tűrhette megjegyzés nélkül Póka Sándor elnök. Szerinte a nemesség „tiszta honszeretetnek, valódi nagylelkűségnek” adta tanújelét, amikor elvállalta a közterhek viselését, amikor önként lemondott adómentességéről. Figyelmeztette a lelkészt, hogy „...ezáltal a néptől méltó hálát érdemelt nemesség irányába soha nem illik, sőt nem szabad ingerlőleg szólnunk vagy tennünk”. A vitában (amit „a nép komoly figyelemmel hallgatott”) Jeszenszki László hátrált meg.16

A hódmezővásárhelyi Honvéd Egyesületet — igaz, hogy Kossuth felhívására — végeredményben társadalmi kezdeményezés hívta életre. Hasonló jellegű honvédelmi egyesületről ezideig nemigen tudunk. Ahol működtek rokon szervezetek, azok vagy Kossuth szeptember 19-i felhívása előtt alakultak meg (mint például a pozsonyi Hazafiúi Egylet), vagy nem társadalmi egyesületek, hanem közigazgatási feladatokat ellátó testületek voltak (ahogy a négy megyei honvédelmi bizottmány: a pozsonyi, az abaúji, a háromszéki és a bácsi). Végül még annyit kívánunk megjegyezni, hogy a vásárhelyi Egyesület tagjai nemcsak szónokolni, hanem szükség esetén tenni is tudtak. A 483 beírt személy közül — a birtokunkban levő adatok szerint — ötvennégyen öltötték magukra a honvéd egyenruhát. Néhányuk fényképe — Plohn József (1869— 1944?) fényképész jóvoltából —ránk maradt, így mellékelhetjük munkánkhoz. Ezek is értékes kortörténeti dokumentumok.17

16 Idézet a Csongrád megyei Állandó Bizottmány 1849. január 2-i ülésének jegyzőkönyvéből: ’’Szilágyi Gyula, Szathmári Sámuel, Engenthaler Ferencz, Duzs Josef és Poka Sándor előterjesztik, miként Jeszenszky László Vásárhelyi Evangelicus pap olly beszédeket tart, melyek nem csak bizo- dalmatlanságot, hanem kicsapongásokat is szülhetnek, mivel a reactionak leg nagyobb szolgálatot tesz”. Ezért „Fő Szolgabíró Mikecz Lajosnak vizsgálatra kiadatik — jelentését igényesen Első A1 Ispánnak (Rónay Mihály) bemutassa” (CSmL Közgyűlési jegyzőkönyvek, 1849. január 2. 25. sz.) A lelkész további sorsáról csak annyi kívánunk megemlíteni, hogy a forradalom-szabadságharc alatt tanúsított hazafias magatartásáért 1849 augusztusában elfogták és halálra ítélték. Egyházi felettesei eszközöltek ki számára kegyelmet.

17 A 131 darabot kitevő sorozat őrzési helye a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum, írod.: Dömötör János: A Plohn gyűjtemény. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Szeged, 1968. A 18X24 cm-es üveglemezekről az itt mellékelt illusztrációkat Dömötör Mihály készítette.

89