Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Szántó Imre: Szeged 1848 nyarán
erős, egészséges, a nagyobb fáradalmak elviselésére edzett és kész egyénekből külön „mozgó” csapatokat alakítsanak. Ezeket a csapatokat rendszeresen kiképzik, teljes katonai fegyelem alatt állnak, és szolgálatuk által az egész nemzetőrség mozgósításának szükségességét mellőzhetik.191 192 Ennek következtében Szegeden másnap ismét közgyűlést tartottak, ahol elhatározták, hogy az indulásra kész hét század nemzetőrt visszatartják, és hogy mielőbb kiállítják az önkéntes mozgó csapatot. Az önkéntes csapatba belépőknek a honvédek számára biztosított fizetésen, tartáson és felszerelésen kívül 100—100 váltó forint díjat tűztek ki, melynek egynegyedét a belépéskor, a hátralékot pedig a feloszláskor fizetik ki a városi pénztárból. Ha pedig a belépő iparos, a feloszlás után — amennyiben a vándoréveket már kitöltötte — a mesterek közé való felvételét a remekelés és a szokásos díjak elengedésével igényelheti. Korda János elnöklete alatt azonnal megalakították a toborzó bizottságot. A csapat létszámát 600 főben állapították meg. Az önkéntes nemzetőr alakulatok felruházása és felszerelése a hatóság feladata volt. Egy vitéznek a felszerelését 20 forintjával számították ki, s így a felszerelésre, tartásra és egyéb kiadásokra 40 ezer forintra lett volna szükség. Ezt az összeget az azévi hadiadó arányában pótkivetés útján szándékoztak előteremteni.191 Augusztus közepétől szeptember elejéig a toborzott önkéntes nemzetőr csapat létszáma 242 főre emelkedett. Batthyány Lajos miniszterelnöknek augusztus 27-én kelt intézkedése folytán az önkéntesek nem vonultak közvetlenül a hadműveleti területre, hanem előbb országrészenként kijelölt táborokba kellett gyülekezniük.193 Miután a szegedi csapatot kellően felszerelték, Szolnokra küldték Görgey Artúr őrnagyhoz, ahol a Tiszán-inneni mozgó nemzetőrség 1. zászlóaljába osztották be őket.194 A 242 főnyi szegedi önkéntes mozgó csapat tökéletes felszerelése, katonai fegyelme és szelleme annyira meglepte Görgeyt, hogy erről a Kossuth Hírlapja 75. számában közzétett nyilatkozatában Szeged hazafiságát a többi törvényhatóság elé követendő példaként állította.195 A délvidéki táborba érkező Mészáros Lázár belügyminiszter Bechtold fővezért Szenttamás ostromának megismétlésére utasította. Bechtold augusztus 19-én másodszor is támadást intézett Szenttamás ellen, de a támadás az ő árulással felérő hanyagsága miatt ezúttal is kudarcba fulladt. így a délvidéki harcok döntés nélkül folytak tovább ezután is, egyre több szenvedést okozva mind a magyaroknak, mind a szer- beknek.196 Augusztus 31-én megindult az ellenforradalom összpontosított rohama. Bechtold altábornagy, miután teljes fejetlenséget idézett elő a Délvidéken, ugyanezen a napon váratlanul lemondott a sereg parancsnokságáról. A bomlást Mészáros Lázár hadügyminiszter igyekezett megfékezni, aki elfogadta Bechtold lemondását, s ideiglenesen átvette a parancsnokságot. Majd rövid tájékozódás után Eder Frigyes dandárprancs- nokot állította Bechtold helyére. 191 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. aug. 17., 303. sz. „...ezen hadseregbeliek mind addig, míg a harc tart, vagy a haza szolgálatokat igényleni fogja, magukat a kormány rendelete alá helyezni köteleztessenek... ” 192 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. aug. 17., 304. sz. 193 Urban Aladár: i. m. Bp. 1973. 185. 194 BpD 1848. szept. 28. — 13. sz. — 205. hasáb. „Szeged városa 242 főnyi egyenruházott, fölszerelt és fegyverzett önkénytes csapatával első jelent meg a tiszáninneni mozgó nemzetőrséS táborában, Szolnokon.”; Reizner 1884. 168—169.; Uő: 1899. II. 102—103. 195 Reizner 1884. 170. Okmánytár 8. sz. 196 Spira György: i. m. Bp. 1959. 226—227.; Uő: i. m. In: Magyarország története 6/1. Bp. 1979. 229—230. 76
