Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Szántó Imre: Szeged 1848 nyarán
akkor múlhatatlanul szükségessé válik a minisztériumokat megkérni, hogy tábori sütő kemencékről gondoskodjanak.127 Ami pedig a lovas katonaság részére szükséges zabot, szénát és szalmát illeti, arra nézve az élésházi tiszt úgy nyilatkozott, hogy bármennyi katonaság telepedjék is meg a városban, azt a szükségesekkel el fogja látni. Bár a budai katonai főkormányszéktől parancsot kapott, hogy Szegedről 6000 pozsonyi mérő búzát küldessen Sziszekre, mivel azonban híre érkezett, hogy a „felizgatott” szerbek a Tiszán lemenő hajókat elfoglalják, ő ezt a parancsot további rendeletig nem teljesíti.128 * Török Gábor polgári biztos június 22-én részletes utasítást küldött Csongrád, Csanád és Arad megyékhez, valamint Szeged és Arad városokhoz, amelyben tájékoztatta az illetékeseket a tábor ellátásával kapcsolatosan rájuk háruló feladatokról.128 A szegedi városi tanácsot is felszólította, tájékoztassa, hogy a város milyen tényleges erőforrásokkal és anyagiakkal rendelkezik a mintegy 12 ezer főből álló tábor ellátásához. A vidéken összeírták a lakóházakat, a vonó erőt, malmokat, hajókat, sütőket, a gabona-, széna- és tűzifa mennyiséget, a magánosokat pedig utasították, hogy lássák el magukat liszttel. A kompokat, átjárásokat helyezzék jó karba.130 A hivatalos jelentéstételre kötelezett Farkas József főkapitány és Körösi József maguk elé rendelték a szegedi hajótulajdonosok közül Zsótér Jánost és Ábrahám Józsefet, akik kijelentették, hogy Szegeden több mint 140 hajó van, s bár a tulajdonosok szállítmányok végett kereskedőkkel szerződésben állanak, mégis „hajó iránt sem gabona, vagy termesztvény, sem pedig embereknek ált szállításokban fogyaték vagy szükség nem lehet.” Arra vonatkozólag, hogy mennyi lisztet, búzát, zabot, árpát, szénát, szalmát és fát lehetne készpénzért beszerezni, a jelentés készítői úgy vélekedtek, hogy a város saját terméséből az elősorolt terményeket nem tudja előteremteni, de „szerentsés kereskedési elhelyeztetésénél fogva elég vállalkozók lesznek, kik a szükségeseket ki fogják állítani mind lisztbe, mind pedig búzába, s más termesztményekbe, mihelyt abból nyereséget várhatnak.” Egyébként a vidéki kereskedőknek jelenleg is 42 ezer pozs rnyi mérő búzája van itt készenlétben, kik az egészet örömmel átadják, csak hogy az új termést ott ne érje. Zab és árpa is van, de kis mennyiségben. Liszt egyeseknél készen nincs, de a Tiszán a város alatt levő mintegy 87 vízimalomban minden 24 óra alatt megőrölhetnek hat vagy hét vékát. Tűzifa szintén van helyben 2CC0 öl, de azt is folytonosan szállítanak a kereskedők, ha a vízállás engedi. így sem lisztből, sem tűzifából nem lehet fogyatkozás. Ami a szénát, szalmát illeti, az előző évről már kevés maradt, de az új széna betakarításával a hiányt mindenkor pótolhatják. Arra vonatkozólag, hogy a helybeli pékek és sütőasszonyok hány ezer embernek tudnak naponta kenyeret sütni, az derül ki, hogy a pékek naponta 3500 darab kenyeret süthetnek ki, „ide nem értve az ezer főre menő sütögető asszonyokat.” Ha netán rögtön nagyobb csapatok érkeznének, abban az esetben szükséges intézkedni, hogy a kívánt anyagokat minél előbb megszerezhessék. Egyébként a városnak még olyan raktárja sincs, ahova a szükséges anyagokat el tudják helyezni. Végül a jelentés előadja, hogy a felsővárosi monorita zárdában 208, az alsóvárosi barátok zárdájában 290 és a katonai kórházban 110, összesen tehát 608 beteg fér el. 127 CsmL ÉGI 1848—1849. 7/1848. Gombás József százados és hadválasztmányi t? 'elentése a hadi választmánynak. Szeged, 1848. jún. 20. 128 Uo. 139 Szőcs Sebestyén: i. m. Bp. 1972. 127. 130 KH 1848. júl. 1. — 1. sz. — pag.: 3., 2. hasáb. 5* 67
