Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Szántó Imre: Szeged 1848 nyarán
dókba osztották szét. Az 1848. évi júniusi kimutatás szerint a szegedi nemzetőrség létszáma 5682 fő volt. Ebből a Belvárosra 1209, Felsővárosra 1262, Rókusra 542, Alsóvárosra 1093, a felső tanyákra 611, az alsó tanyákra pedig 965 fő esett.70 Egy másik adat szerint a belterületi nemzetőrség létszáma 4600 főt, a külterületeké pedig 2000 főt tett ki.71 Augusztus közepén is a 24 gyalogos és három lovas századba beosztott létszám 6000 főn felül volt.72 A városokban 4—17 százalék között mozgott a nemzetőrök aránya, de a tíz százalékon felüli eredmények elég ritkák voltak. A 17 százalékot elért Szomolnok bányaváros után mindjárt Szeged következett 15,3 százalékos aránnyal.73 Május végén a nemzetőrség már szervezetten, felesketve várta Szegeden a kiindulást.74 Összesen 27 gyalogos és négy lovas századból állt. A századok létszáma 118—369 között váltakozott. Minden századhoz egy századost, egy főhadnagyot, két hadnagyot, a különböző létszámú altiszteken kívül a gyalogságnál két dobost és két ácsot, a lovasságnál pedig egy vagy több kürtöst osztottak be. A nemzetőrségi egyenruhát igen kevesen —• főként csak a törzstisztek — viselték. A nemzetőrök megkülönböztető jele — miként azt március 16-án Pesten elhatározták — nemzeti színű rózsa a kalapon, a „három szín szalag” a balkaron. A szegedi nemzetőrség őrnagya Korda János volt, segédtisztje Lász Flórián. Kordának mint egyúttal térparancsnoknak segédtisztjei Gombás József és Varga Sándor voltak. Kordával csaknem egyidőben nevezték ki a szegedi nemzetőrséghez Szilaveczy Ágoston nyugalmazott kapitányt, kinek segédtisztje Vidovich Antal volt.75 A századok kapitányai sűrűn változtak, ami többnyire lemondásukból adódott. A nemzetőrségnek nemcsak kinevezett törzstisztjei, hanem választott tisztjei is voltak. A tanyai századoknál az is előfordult, hogy a százados urat „lecsapták”, s helyette mást választottak.76 A nemzetőrség szervezésének egyik legsúlyosabb gondját a fegyverek beszerzése jelentette. A szegedi nemzetőrségnek kezdetben egyáltalán nem volt rendes fegyverzete; összesen mintegy 500 darab szuronyos puskával rendelkezett, amit az egyenruhás polgári őrseregtől vett át. Ez még a helyi szolgálat ellátására is kevésnek bizonyult. A nemzetőrök megfelelő felfegyverzése a helyi hatóságok feladata és gondja is volt. Ezért a városi tanács Tóth Mihály vasárustól 118 darab, Róth kereskedőtől pedig mintegy 100 darab szuronyos lőfegyvert vásárolt. A polgármester a június 19-én tartott közgyűlésen a Kiss István szíjgyártó által az 1500 darab őrseregi puskára készített szíjak árának kifizetésére 499 forintot utalt ki.77 Mivel a városi tanácsnak a nemzetőrség felfegyverzése ügyében a kormányhoz tályok már csak a kimondott egyenlőség elvénél fogva is fenn nem állhatnak, mennyivel inkább nem pedig azért, mert a nemzetőrségre nézve veszélyes utánzásokra adnának alkalmat.” Lásd Reizner 1884. 141.; Urban Aladár: i. m. Bp. 1973. 65. ,0 Reizner 1899. II. 81. 71 Közlöny. 1848. év 11. sz.; Ellenőr. 1848. jún. 25. — 30. sz. — pag.: 118., 3. hasáb.; Szeged nemzetőrségének létszámát nem összeírásból, csak nemzetőri ezredesének jelentéséből ismerjük: 4525 gyalogos és 1300 lovas, a tanyavilággal együtt 5933 gyalogos és 460 lovas nemzetőr. Vö. Urban Aladár: i. m. Bp. 1972. 67., 172. sz. jegyzet.; A Szeged városi levéltárban levő, 1848. jún. 8—10 között készült összeírások 7644 főnyi nemzetőrségről szólnak. Vö. Reizner 1884. 139. 72 KH 1848. aug. 26. — 49. sz. — pag.: 223., 2—3. hasáb. Gombás József nemzetőr-százados írja aug. 20-án: „Nemzetőrségünk áll jelenleg 24 gyalog és 3 lovas századból, s ezeknek összes száma a 6000-et jóval meghaladja.” 73 Urbán Aladár: i. m. Bp. 1973. 71. 74 BpH 1848. május 30. — 849. sz. — pag.: 514—515. 76 Reizner 1884. 140—141. 76 Reizner 1884. 139—140. 77 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 19., 132. sz. 59
