Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Szántó Imre: Szeged 1848 nyarán

együtt — 250—300 főből állt. Később azonban a súlyos vérveszteségek következtében létszámuk jelentősen leapadt.36

A 3. honvéd zászlóalj újoncainak felruházása égető szükségként jelentkezett. Szeged város polgármestere június 2-án kelt levelében azt kérte a miniszterelnöktől, hogy sürgősen küldjenek kész ruhákat, „mert az ide gyülekezett sereg oly rossz ruházatban van jelenleg, hogy a féreg elterjedésétől köztök tartani lehet.” A Batthyány miniszterelnököt helyettesítő hadügyminiszter június 5-én mind a fegyverzetet, mind a ruházatot illetően türelemre intette a várost. Szeged nem tehetett mást, vállalta

— a hadipénztárból remélve a költségek megtérítését — „az öltözet tetőtől talpig való elkészítését.”37

A kormány felszólította az ország lakosságát a honvédelmi célokat szolgáló adományokra és kölcsönre. Szeged város május 25-i közgyűlésén ismertették Szemere Bertalan belügyminiszternek május 19-én kibocsátott rendeletét, amely „minden igaz hazafit” a haza oltárára teendő áldozatra hívja fel. E felhívás folytán a nemzetőrség összeírására kirendelt bizottmányok a város lakosait adakozásra szólították fel. A 3. honvéd zászlóalj ellátásáról — felsőbb utasítás hiányában — Szeged város maga gondoskodott, mégpedig az összegyűjtött — részint természetbeni, részint pénzbeli

— adományokból.38

Sorra érkeztek a legkülönbözőbb felajánlások. „Mi készek vagyunk vérünkkel s vagyonúnkkal megváltani a földet — tudósította Varga Sándor május 28-án Szegedről a Pesti Hírlapot —, mellyen kívül nincs számunkra hely...”39 Hódy Imre nyugalmazott tanácsnok „a veszélyben forgó szeretett haza oltárára” évi 400 forintnyi nyugdíjából 100 forintot, ugyanakkor Rengey Ferdinánd tanácsnok fizetésének egy- tized részét, Bérczy Antal tanácsnok természetben három köböl búzát, Korda János, a polgári őrsereg ezredese, két őrseregi v itéznek két évre járandó díját ajánlotta meg.40 Tóth Mihály főbíró, „arany, ezüst, egyéb drágaságokkal, úgy kész pénzzel jelenleg szűkölködvén”, a város által megvásárolt házának árából ezer forintot ajánlott fel.41

A június 13-i közgyűlésen Fotti János két vitéznek három évi, a június 19-i közgyűlésen Götz János és Lefter Mihály „a veszélybe forgó szeretett haza oltárára” ugyancsak két-két vitéznek három évi tartásdíját, Steinhardt Antal egy vitéznek, a július 10-i közgyűlésen Kiss József két vitéznek két évi tartását vállalta. Ezen felül nagy mennyiségű gabona és élelmiszer gyűlt egybe. A városi tanács „a haza szükségeire” történt gyűjtés eredményeként 3742 forintot szolgáltatott be a sópénztárba.42

Minthogy „hazánk jelen veszély kétes percei” a segélynyújtás azonnali megtételét kívánták meg, Szeged város közönsége június 1-én tartott rendkívüli közgyűlésén 50 ezer forintot mint ajándékot a haza oltárára, majd Kossuth Lajos pénzügyminiszter felszólítására 100 ezer forintot öt százalékos kamatfizetés mellett

36 Reizner 1884. 149.; Uő: 1899. II. 88.

37 CsmL Biz. közgy. ir. 1848: 1635/174. Id. Urban Aladár: i. m. Bp. 1973. 301., 70. sz. jegyzet.; Közlöny. 1848. jún. 16. — 8. sz. — pag.: 31. „A haza oltárára gyűjtendő adakozások végett kirendelt küldöttségek hivatásukban szorgalmasan járnak el.”

38 Reizner 1884. 147—148.; Uő: 1899. II. 87.; Urban Aladár: Az 1848. május 10-i katonai vérengzés a budai várban. HK I. sz. (1958).; Uő: Agitációs és kormányválság 1848 májusában. TSz 1970. 3. sz.; Pap Dénes: Okmánytár Magyarország függetlenségi harcának történetéhez. 1838— 1849. I. Pest 1868. 142—144.

39 PH 1848. jún. 1. — 71. sz. — pag.: 500., 2. hasáb.

40 CsmL Közgy. jkv. 1848. május 25., 14. sz. (1326. ikt.)

41 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 1., 35. sz. (1397'. ikt.); Reizner 1884. 144—146.

42 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 19., 125—126. sz.; Reizner 1884. 144—146.

54