Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Szántó Imre: Szeged 1848 nyarán
kormány — felismerve magára utaltságát — az önkéntes nemzetőrség szervezésével megtalálta az átmeneti megoldás módját.28 Batthyány Lajos miniszterelnök még május 18-ánmegküldte a hadfogadóhelyül kijelölt városoknak a toborzási felhívás nyomtatott példányait, hogy azokat a helység „leggyakoroltabb gyülhelyein” ragasszák ki.29 A toborzási utasítás szerint a korhatár (18 év) alacsonyabb volt, mint a nemzetőrségnél, másrészt — és ez a lényegesebb — a honvédségnél nem volt cenzus. A Batthyány kormány a cenzust illetően lényegében végrehajtotta a nemzetőrség felállításáról szóló 1848. évi XXII. te. korrekcióját, s párhuzamosan a nemzetőrség szervezésének kezdeti szakaszával megkezdték a három évi szolgálatú önkéntesek toborzását. A 3. zászlóalj gyülekezési helyéül Szegedet jelölték ki. Ide kellett egybegyűlniük a Nagyvárad, Arad, Gyula vidékének önkénteseinek is.30 A vidéki zászlóaljak toborzása elsősorban a Tiszántúlon járt gyors eredménnyel. A 3. honvéd zászlóalj számára a toborzás Szegeden Osztróvszky József és Rengey Ferdinánd irányításával május 21-én vette kezdetét. A kormány felhívására a szegedi hadfogadóhelyen olyan fiatalság jelentkezett honvédnek, mely „a társadalom és foglalkozás minden rendét és ágát” képviselte. Az önkéntesek között jelentős számban voltak ügyvédek, jurátusok, gazdatisztek, papnövendékek, tisztviselők, tanulók, iparosok, „kik páratlan önmegtagadással vetették magukat alá új sorsuk szigorú körülményeinek, büszkén nélkülözve a korábbi jólétet s kényelmet.” „Szavainkat valósággá emelték számos művelt ifjaink, kik között ügyvéd, mérnök és orvos is van. Ezek és a nép soraiból is sokan örömmel gyűlnek a ministerialis felszólítás következtében zászló alá.”31 A legtöbbje a belépéskor járó 20 forint felpénzt is a haza oltárára ajánlotta fel, lemondva még a napi zsoldról is. A begyakorlásukat végző Don Miguel ezredbeli altiszteket óránként egy forinttal a sajátjukból díjazták.32 A honvédek száma, miután rövidesen megérkeztek a Gyulán és Nagyváradon toborzott önkéntesek is, hamarosan felülhaladta az ezer főt. Ezeknek az átvétele, elhelyezése és ellátása — a jelentések szerint — elég sok gondot okozott a városnak. Ezért megalakították az ideiglenes hadi bizottmányt, melynek tagjaiul Korda János ezredest, Dietzgen József, Molnár Pál és Misics Dániel kapitányokat, Kunszt József főhadnagyot, Tokár József zászlótartót, Gombás József kapitányt, továbbá Steinhart Antal és Ignác orvosokat nevezték ki. Az önkénteseket — különösen a vidékieket — a felső- és alsóvárosi zárdában, a minorita atyák kolostorában szállásolták el.33 Mészáros Lázár hadügyminiszter június 5-i rendelete értelmében június közepén a toborzást berekesztették.34 A hadfogadó június 26-án kelt jelentése szerint az időközben már kiindított 3. honvéd zászlóalj létszáma 1018 fő volt. Ehhez már a táborban csatlakoztak a Nagyváradról és Aradról késve érkezett újoncok, akikkel 1146 főre emelkedett a létszám. A későbbiek során a Szegeden besorozott honvéd önkénteseket a 8. zászlóaljhoz rendelték.35 A 3. zászlóalj csak azután vált teljessé, hogy Szegedről kiindult. Hat századra oszlott, egy század teljes létszámmal — a tisztekkel 28 Urbán Aladár: i. m. Bp. 1973. 225., 263—269., 353—354. 29 Urbán Aladár: i. m. Bp. 1973. 242. 30 Reizner 1884. 146.; Urbán Aladár: Honvédtoborzás a Tiszántúlon 1848 nyarán. HK II. évf. (1955) 3—4. sz. 134—166. 31 PH 1848. jún. 1.—-71.sz.— pag.: 500., 2. hasáb. 32 Reizner 1884. 146—147. 33 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 1., 31. sz.; Vukovics Sebő: i. m. Bp. 1894. 176. 34 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 19., 118. sz. 35 Urbán Aladár: i. m. Bp. 1973. 255—257. 53
