Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Földváriné Kocsis Luca: Az 1929–1933-as világgazdasági válság kibontakozása Szeged gazdasági életében
Szeged városnak, mint a kapitalista Magyarország egyik gazdasági és társadalmi egységének sajátos vonásait lakosságának foglalkozási adatai tükrözik.26 Ezen adatokból Szeged gazdaságának mezőgazdasági jellege domborodik ki. A szegedi mezőgazdaságban foglalkoztatottak 36,4%-os aránya jóval meghaladja a törvényhatósági jogú városok 11,5 % -os átlagát, ugyanakkor alatta marad az 51,8 % -os országos átlagnak. Ez utóbbi tényt többek között az egyéb, iparon kívüli foglalkozási ágakban elhelyezkedők országos átlaghoz viszonyított magas számaránya indokolja (40,2%). A mezőgazdasági népesség vagyoni viszonyait a birtokstruktúra elemzése tárja fel.27 A birtok megoszlás mind a bérlők, mind a birtokosok kategóriájában a kiseg- zisztenciák túlsúlyát, a kis- és szegényparasztság nagy számarányát tükrözi (0—10 holdig terjedő területen gazdálkodott több mint 80%-uk). Ugyanakkor az összes birtokosok közel felét (44,6%) kitevő gazdálkodók, a 0—1 holdasok az összes birtokok területének csak 1,3%-át vallhatták magukénak. További aránytalanságot jeleznek a számarányukat tekintve kicsiny, de a birtokolt terület nagyságát alapul véve jelentősnek mondható (25%) gazdagparaszti birtoktestek. Szeged városa a megművelt földterület 45,3%-ával, 64 143 kát. holddal rendelkezett. Birtokának jelentős részét, 45 183 holdat felaprózva, kisbérietek formájában hasznosította.28 Ezzel a rendszerrel a szegedi és a Szeged környéki földműves nép alapproblémáján, a földéhségen enyhített ugyan, de a kisbérlők gazdasági erőtlensége következtében a mezőgazdaság termelékenysége nem volt biztosított, a bérelt városi földek nagy részén uzsoragazdálkodás folyt. A belterületen az ipar igen erősen túlsúlyban volt a mezőgazdasághoz viszonyítva, ugyanis a belterületi kereső népesség 36,2%-a az iparban, a mezőgazdaságban csak 8,3 %-a talált megélhetést. Nem ilyen kedvező a kép, ha a nem termelő ágazatokban foglalkoztatottak számarányához viszonyítjuk az ipari foglalkoztatottak számát, ugyanis a közszolgálat, véderő, nyugdíjas és egyéb kategóriába tartozó keresőnépesség számaránya a belterületen csaknem elérte (30% körül) az iparban foglalkoztatott belterületi kereső népesség számarányát.29 Szeged ipara nagyrészt a helyi vagy a nem nagy távolságból ideszállított nyersanyagok feldolgozására, illetve a városi és környékbeli szükségletek kielégítésére szorítkozott. Ez a magyarázata annak, hogy elsősorban a könnyűipar ágazatai, ezen belül is az élelmiszeripar és a textilipar dominálnak, továbbá igen jelentősnek mondható az építőipar és a fogyasztási szükségleteket ellátó szolgáltató ipar. Az ipari koncentrációt korszakunkban vizsgálva szélsőségeket tükröző adatokra bukkanunk: egyfelől kis- és kézműipari műhelyek sokasága (a segéd nélküli vállalatok száma az összvállalatok 55,4 %-át teszi ki), másfelől a többszáz munkást alkalmazó, a korszerű technika legújabb vívmányait is hasznosító néhány nagyüzem található. (A 20-nál több segéddel dolgozó vállalatok száma az összes vállalatok 1,3 %-át tette ki, ugyanakkor ezekben koncentrálódott a szegedi ipari munkásság fele.)30 Az ipari 26 Lásd az I. sz. táblázatot. 27 Lásd a II. sz. táblázatot. 28 Magyarország földbirtokviszonyai 1935. évben. Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 99. köt. Bp. 1936. 12—16. old. 29 Ezen összehasonlításhoz lásd Az 1930. évi népszámlálás. II. rész. Foglalkozási adatok. (Magyar Statisztikai Közlemények Új sorozat. 86. köt.) Bp. 1934.1. rész. 46—47. old., II. rész. 47— 48. old. 30 Az ipari vállalatok nagyságára és segédszemélyzetük létszámára vonatkozóan lásd a III. sz. táblázatot. 12* 179
