Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Sipos József: Az építőipari munkások helyzete és mozgalmai Szegeden a világgazdasági válság kezdetén
VII. kongresszusának határozatait — egy antifasiszta népfrontos mozgalom alapjainak lerakására vállalkoztak.80 Milyen volt Ladvánszky József kapcsolata az illegális KMP-vel? A kérdés bonyolult és jellemző a kor kommunista mozgalmára. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy Ladvánszky kommunista volt. A KMP budapesti vezetői is őt tartották a dél-magyarországi kommunista mozgalom vezető emberének. Ezt bizonyítja, hogy 1929 őszén, amikor a KMP vezetői elhatározták, hogy a dél-magyarországi kommunista mozgalmat újjászervezik, őt keresték meg. A párt Rosner Jenő 17 éves kárpitossegédet (a későbbi Kovács Istvánt) küldte le Szegedre a mozgalom újjászervezésére, és irányítására. Október végén, egy vasárnap délután ő és még egy pesti küldött Gombai Mihály lakásán tárgyalt Ladvánszkyval, Stéhli Istvánnal, Gladics József hentessegéddel és Gera Sándorral (ez utóbbiak Ladvánszky mozgalmi tanítványai voltak). A pesti küldöttek Ladvánszkyt akarták megnyerni arra, hogy a szegedi szervezkedést vegye kezébe.” Ő azonban, mivel a rendőrség nagyon figyelte, nem vállalta a vezetést. Abban viszont „a jelenlevők mind egyetértettek, hogy a szervezkedést a sejtrendszer alapján meg kell kezdeni. Ladvánszky és Stéhli arra vállalkoztak, hogy az ifjúmunkásoknak előadásokat fognak tartani, amelyeken „azokat a kommunizmus tanaival megismertetik és akiket beszervezésre alkalmasnak találnak, azokra fel fogják hívni a vezetők figyelmét.” (Ezután Ladvánszky és Stéhli rendszeresen tartottak ilyen előadásokat az ifjúmunkásoknak.) Az október végi összejövetelen „csak elvi megállapodás történt a szervezkedésre vonatkozólag,” mert Gladics József — akit szintén figyelt a rendőrség — sem vállalta az illegális munka vezetését. „A budapesti kiküldöttek ezután többször megfordultak Szegeden, de a tulajdonképpeni szervezést” csak 1930 tavaszán kezdték meg, amikor „Gladics hosszas unszolásra mégis elvállalta a vezetést.”81 Közben Rosner Jenő hatására Gladics és Gera szembefordultak Ladvánszkyval. „Ők telítve voltak forradalmi illúziókkal, s gyanakvással viseltettek Ladvánszky elvtárs erőviszonyokkal számoló, az embereket jól ismerő mozgalmi tevékenységével. Ladvánszkyt opportunizmussal vádolták, elhíresztelték róla, hogy „lefeküdt” a szociáldemokraták titkárának, Lájer Dezsőnek.”82 Ebben a helyzetben történhetett meg, hogy 1929 októberében Pusztai (Pipicz) József, aki —az MSZMP szervezkedésben való részvétele miatt — ekkor szabadulta börtönből is összekülönbözött Ladvánszkyval (akinek egyébként ő is mozgalmi tanítványa volt!), „mert ő kirohant Sztálin ellen. Ugyanazokat mondta el róla, amiket a XX. Kongresszus kipellengérezett.” Hogyan történhetett ez meg? Ladvánszky és Rosner ellentétben Kun Béla és Landler Jenő mozgalmi-taktikai ellentéte tükröződött vissza. Ladvánszky, Landler koncepciója alapján állott, „a politikai helyzet felmérésének és értékelésének kérdésében elhatárolta magát a forradalmi romantika keltette illúzióktól, tudatában volt annak, mily erős a reakció, és csak lépésről-lépésre lehet előrehaladni, nincs forradalmi helyzet.”83 A szegedi kommunista mozgalomban, tehát ellentétek is voltak. Ladvánszky azonban — mint láttuk — ebben a helyzetben is jól végezte vállalt feladatát. 80 Pusztai József: Munkásmozgalmi emlékeimből — Somogyi Könyvtár híradó 1971/140. 81 VDCSMMT 1977. 162. dokumentum = PIA 651. f. 2./1930 — 1 — 5352. 8—9. 1. A perre lásd még Serfőző Lajos: I. m. 33—36. 1. 82 Pusztai József: i. m. 40. p. 83 Uo. 170
