Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Gaál Endre: A szegedi nyomdai munkások segélyzőegyletének megalakulása

segélyezése, amely ilyen formán a magasabbrendű szervezet felé vezető út egyik kezdeti lépése. így volt ez a fejlettebb országokban, egyéb szakmákban is.64

A Szeged Városa Könyv- és Kőnyomdászsegédeinek Segélypénztára alapszabályában rögzítette a kormány felügyeleti jogát is: az alapszabályon történő módosítás csakis a belügyminisztérium hozzájárulásával léphet életbe (35. § utolsó bekezdése). A magyar kormány különösen 1871-től kezdve igyekezett minél jobban megszorítani a munkásszervezkedést. 1870-ben még jóváhagyta az Általános Munkásegyletnek az egész országra kiterjedő szervezkedését rögzítő alapszabályát, az 1870-es évek elejétől a legtöbb munkásszervezet országos működését egy ideig lehetetlenné tette. A helyi hatókörű egyletek esetében is kifogásolta, ha a szervezetek a segélyezést és önképzést össze akarták kapcsolni. Ez a körülmény szintén közrejátszhatott, hogy a szegedi nyomdászsegédek egylete csupán segélyezési célt tűzött maga elé. Következésképpen szocialista nevelőmunkát nem végezhetett, nem törekedhetett a munkások gazdasági helyzetének javítására irányuló harc vezetésére, nem tekinthető tehát szocialista, osztályharcos szakegyletnek.

Mivel taglétszáma az 1870-es években mindvégig csekély volt, hatása kevés munkást érintett. Nem csoda, hogy amikor a Magyar Kir. Statisztikai Hivatal 1878-ban bekérte az adatokat a Szegeden működő egyesületekről, társulatokról, a szegedi városi tanács által 1879. február 20-án felküldött kimutatásból hiányzik a nyomdászsegédek segélyzőegylete. (Kimaradt a Munkás Betegsegélyző és Rokkant Pénztár szegedi előhelye is.) Pedig szerepelniük kellett volna az első helyen levő egyletcsoportban, az „Önsegélyző Egyletek” között.54 55 * Elsősorban a városi tanács pontatlan eljárása miatt maradt ki a nyomdászegylet a Vargha Gyula összeállításában megjelent, az 1878. évi magyarországi egyleteket bemutató statisztikai kiadványból is.66

Az 1879. márciusi árvizet követő újjáépítési időszak kezdetén, e körülmények között lehetséges pontos adatgyűjtésre törekvő Farkas Antal helyi reáliskolai tanár 1880. évi Szegedi Kalauza viszont ismerteti az egylet főbb adatait, noha taglétszámát nem említi.57

Pedig több figyelmet érdemel ez a segélyzőegylet. Ha más korabeli szegedi mun- kássegélypénztárral hasonlítjuk össze, pl. a Bakay Nándor-féle kötélkészítő üzemben 1875-ben már létező „segélyalapítvánnyal”, akkor előnyei szembeötlők. A Ba- kay-üzem segélypénztárára vonatkozó tételek az Egyezség és gyári házrend Bakay Nándor gyárában c. dokumentum részét alkotják.58 Ez a pénztár kizárólagosan a munkáltató irányítása alatt áll, a munkásoknak csak annyi jogot biztosít a szabályzat, hogy választott képviselőik útján „ellenőrizhetik”, hogy a munkáltató által őrzött pénztár és a munkafelügyelő által vezetett számadás „tisztán kezeltetik”. A pénztári ügyek megbeszélésére -— a szabályzat 11. pontja szerint ■— a munkások havonként

54 Csupán egy-két példa: az 1822-ben alakított The Friendly Smiths’ Society (Derby), az 1824- ben létrehozott The Mechanics Friendly Institution (Leeds) alapszabályai részletesen ismertetik az utassegélyezést, amely — a szabályzatokból idéző szerző megállapítása szerint — összekötő kapcsot jelentett egy bizonyos terület azonos szakmájú munkásokat tömörítő szervezetei között. (Angela Tuckett: The Blacksmiths’ History. London, 1974. 401—405. 1.)

55 CsmL Szeged tan. ir. 1879—1402. 1. sz.

66 Magyarország egyletei és társulatai 1878-ban. Szerkesztette Dr. Vargha Gyula. Budapest, 1880. — A Szegeden működő egyletek nevét, alakulási évüket, taglétszámukat, a tagdíjakat, vagyoni állapotukat a 468—471. l.-on közli. A Vargha Gyula-féle kimutatás azonban a tanácsi felterjesztéshez képest romlott. 43 egyletet mutat be, holott a tanácsi adatszolgáltatásban még 47 egylet van megnevezve.

67 Szegedi Kalauz 1880. Szerkeszti Farkas Antal. Szeged, 1879. 66—67. 1. —- Téves azonban az a megállapítása, hogy e betegsegélyző egyletet 1874. március 1-én alapították.

68 Közli VDCSMMT 1868—1917. 89—92. 1.

150