Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Gaál Endre: A szegedi nyomdai munkások segélyzőegyletének megalakulása
pesti önképzőegylettel. A kongresszusi jegyzőkönyv tanúsága szerint a tanácskozás főszereplői az ausztriai, a csehországi és a pesti küldöttek voltak, a hazai vidéki küldöttek csak kis mértékben vettek részt a vitákban. A helyi egyleti viszonyokat tárgyaló harmadik napirendi pont keretében csupán Pozsony és Zágráb képviselője ismertette a hazai, vidéken folyó helyi egyleti életet. A jegyzőkönyvnek a tanácskozást ismertető részében Bendtner József neve csak egyetlen alkalommal szerepel, akkor, amikor az ötödik napirendi pontként tárgyalt tanonckérdésben névszerinti szavazással hoztak döntést. A bécsi egyletnek az volt az indítványa, hogy szorgalmazni kell az eddigi tanoncrendszer megszüntetését és mindenik, valamely nyomdába belépő, kellő szakismerettel bíró fiatalembert azonnal segédként alkalmazzák és díjazzák. A kongresszus 24 szavazattal 11 ellenében elfogadta a javaslatot. Bendtner József — véleményünk szerint helyesen — a bécsi indítvány ellen szavazott. Ez ugyanis nem tartalmazta, hogy a fiatalok miként tanulhatnák meg a szakmát, nem tekintett túl az alkalmazásban álló segédek pillanatnyi anyagi érdekein.27 Nem találtunk adatot arról, hogy Bendtner József mikor, hogyan számolt be megbízóinak a kongresszus határozatairól. A szegedi nyomdászsegédek egy részének a közügyek iránti ekkori érdeklődését az is mutatja, hogy 1870. május 1-jétől havonként háromszor Savanyú címmel nyom- dászélclap jelent meg a városban Daday Géza szerkesztésében; kiadója Bába Imre nyomdatulajdonos. A lap 1870 végén szűnt meg.28 A III. osztrák—magyar nyomdászkongresszusnak a szervezet fejlesztését szolgáló legfontosabb határozata az volt, hogy az Osztrák—Magyar Monarchia fővárosainak nyomdászegyletei a meglevő vidéki nyomdászegyleteket tartományi egyletekbe szervezzék. Ezáltal a vidéki szaktársak a nyomdai munkások közös ügyeinek támogatására megnyerhetők lennének. Ahol egy-egy nyomdáé árosban oly csekély a nyomdászsegédek száma, hogy önálló segélyzőpénztárt nem tudnak alakítani — a tartományi szervezés segítségével — a már fennálló segélyzőegyletekbe veendők fel.29 Ausztriában már 1869. decemberében jóvá hagyta a kormány a tartományi egyletek alapítására vonatkozó alapszabályt; a tartományi, másszóval kerületi szervezkedés Alsó-Ausztriában, Sziléziában, Csehországban már folyt 1869 végén.30 A megvalósítás azonban vontatottan haladt. Ezért a III. kongresszus mindkét főváros nyomdászegyletei számára kimondta a tartományi szervezés előmozdítását. A cél az volt, hogy a „tartományok” (kerületek) a későbbiekben országos — külön osztrák és külön magyarországi — szervezetekké egyesüljenek. A kerületi szervezkedés útján történő országos szakszervezet kiépítés ebben az időben már nem mondható új jelenségnek a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban. Angliában pl. már az 1830-as években a helyi nyomdászegyesületek kerületekbe tömörültek, gyakorlatilag létrejött öt kerület, ezek egyesültek az 1844—1848 között fennálló National Typographical Association-ban. Ez az országos szervezet azután megtartotta a kerületi felépítést.31 A magyarországi kerületi szervezés azonban döntően különbözött az angliaitól, közelebb állt az osztrák császárság területén folyóhoz abban, hogy nálunk 1870-ben még igen kevés helyi nyomdászegylet működött: magának a kerületnek 27 Uo. 6—8. 1. — A munkáltatók a tanoncok számának növelésével csökkentették a segédek bérszínvonalát. 28 Novitzky N. László: Id. mű 169 1. — Reizner János: Szeged története. III. köt. Szeged 1900. a 359. l.-on említi Dadai (így) Géza nevét a szegedi sajtóban dolgozók sorában, de a helyi élc- lapok között a Savanyút nem nevezi meg. 28 Novitzky N. László: Id. mű 150.1. 30 Az 1870. augusztus 14—15-én tartott... nyomdászgyűlés tárgyalásai. Id. mű 2—3. 1. 31 A. E. Musson: Id. mű 56—57.1. 141
