Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Vass Előd: A vásárhelyi náhije 1560. évi és 1570. évi török adóösszeírása
híveiket ültették. Az 1540-es években Vásárhelyen a szegi Dóczi család leszármazottai Csáki Demeter, csulai Kende Péter, Sulyok Ferenc, csulai Móré Péter és Losonczi István voltak a földesurak. A környéken nagyobb birtokosok Pestyéni Gergely, Mágocsi Gáspár, Ártándi Kelemen, Telegdi László, Makó László, Kerecsényi László, Palatics János, Szokoli János, Varkocs Tamás és a nagylaki és fellaki Jaksics Márk leszármazottai Bánű Gáspár, Zeleméri László, Olcsárovics Gáspár voltak. Ezenkívül kisbirtokosok éltek még jelentékeny számban. Befolyásuk Fráter György növekvő hatalma mellett egyre csökkent.11 1545. április 24-én Tordán tartott ország- gyűlésen Erdély és a tiszántúli részek küldöttei János Zsigmondot választott királynak kiáltották ki, s Ferdinánd királytól pedig megvonták a birtokadományozás és a legfelsőbb ítélkezés jogát. Ezzel a törvénnyel a ferdinándpárti földesurak birtokait fenyegette a hűtlenség miatti elkobzás. Vásárhely környékén legjelentősebb földesúr a Temesváron élő Petrovics Péter volt, aki a nagylaki uradalom birtoklása révén Királyhegyesig, Csomorkányig és Sámsonig terjesztette ki hatalmát. Viszont Mártélyon Nádasdi Tamás ferdinándpárti földesúr volt, s Vásárhely földesurai között Losonczi Istvánról is tudjuk, hogy később ferdinándpárti lesz. Ugyanakkor a török határ a Tiszánál kezdődött. A szomszédos Békés vármegyében Pathocsi Ferenc már 1544-ben Izabella királynő tanácsosa lett. 1549-ben már Fráter György mellett Petrovics Péter, Pathocsi Ferenc és Losonczi István Izabella királynő főtanácsosa, s az ő szavuk nyomott a legtöbbet a kialakuló erdélyi államban. Vásárhely földesurai közül Losonczi István, tehát közvetlenül a főtanácsosságig vitte, a királynő szolgálatában, amikor újabb események következtek be.12 Szulejmán szultán 1547-ben békét kötött Ferdinánd királlyal és nemsokára, 1548 tavaszán, megindította perzsiai hadjáratát. Az alkalom kedvezőnek látszott Ferdinánd király és Izabella királynő közötti egyezség megteremtésére. A két országrész egyesítésére 1548 tavaszán Izabella királynő tett ajánlatot, s végül a konkrét tárgyalásokra 1549. szeptember 8-án Nyírbátorban került sor. 1550 márciusában a törökök megtudták a tárgyalásokon megkötött „titkos” egyezmény tartalmát, s Erdélybe parancsot küldtek Fráter György elfogására. Erre, Izabella királynő környezetében, Petrovics Péter 1550 szeptemberében katonai akcióba kezdett. Petrovics kapitánya, Cserepovics Miklós, Csanád és Makó ostromlásába kezdett, ahol Fráter György hívei a „titkos” egyezmény értelmében a ferdinándpártiakhoz álltak. 1550. október 10. körül Kászim budai pasa török csapatai is csatlakoztak a Csanádot ostromló Cserepovics Miklós délszláv fegyvereseihez. Kászim pasa Csanád alól Lippára indult éppen akkor, amikor Varkocs Tamás serege Nagyváradról Csanád alá érkezett. Fráter György kapitánya Varkocs Tamás, Cserepovics fegyvereseit szétverte: Csanádon és Nagylakon saját katonáit helyezte el. A nagylaki uradalmat ekkor Fráter György részére foglalták le, tehát a vásárhelyi határig most Fráter György tiszttartói parancsoltak. Kászim pasa azonban Lippáról visszafordulva Ara- dot a földig lerombolta, s Nagylakot bevette, majd Szegedre vonult. A meginduló hadműveletek közepette, 1551. február 3-án, a diószegi gyűlésen Fráter György és Ferdinánd király biztosai véglegesen megegyeztek az egyesítés végrehajtásáról, s a várak átadásáról. Ugyanebben az időpontban Izabella királynőhöz küldött török követek Izabellától adót, s Becse és Becskerek várakat követelték. 1551 június végéig királyi biztosként a ferdinándpárti Báthori András, a király nevében Temesvár, Lippa, Gyula, Becskerek és Becse várakat át is vette, s azokban királyi helyőrségeket helyezett el. Közben Csanád várát a szegedi törökök megtámadták, de sikertelenül kellett távozniok. Nagy Péter Csanádi kapitány a várat a ferdinánd8 11 Borovszky, i. m., I. kötet, 176 1. 12 Barta Gábor, i. m. 88—90 1.
