Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Vass Előd: A vásárhelyi náhije 1560. évi és 1570. évi török adóösszeírása
párti őrségnek így csak 1551. szeptember 28-án adta át. Ekkor már a közelben járt Szokollu Mehmed ruméliai beglerbég mintegy nyolcvanezrés serege, s 1551. szeptember 7-én kezdte el Becse várát ostromolni. Majd 1551 októberében gyors egymásutánban Becse, Becskerek, Arács, Nagybesenyő, Fellak és Lippa török birtokba került. Temesvár első török ostroma, 1551. október 27-én, a védők győzelmével ért véget. A Vásárhelyen földbirtokos Losonczi István kapitány nemcsak a temesvári várat védte meg, hanem a visszavonuló török nyomában több kisebb helységet visszafoglalt. 1551. december 5-én Ferdinánd király és Fráter György egyesült csapatai Lippát foglalják vissza. Ezek a hadműveletek Vásárhely környékét is érintették. 1551 október végén Makó város még meg tudta magát védeni a határban legelő gulyák mellők felriasztott pásztorok segítségével, de ez csak a várost fél évre mentette meg. 1552 március elsején Tót Mihály hajdúi Szeged városát, a vár nélkül, váratlan rohammal elfoglalták. A helyszínre siető budai pasa és a ferdinándpárti csapatok között Szeged környékén több csata zajlott le. Alighogy Szeged alól visszaverték a törökök a ferdinándpártiak támadását, Ahmed ruméliai beglerbég serege Temesvár elleni felvonulását kezdte el. 1552. július 27-én Temesvár elesett, vitéz kapitánya, Losonczi István vásárhelyi földbirtokos is ott lelte halálát. Ahmed beglerbég serege ezután Szolnok irányába vonult tovább, s az útjába került helységeket csapatai feldúlták. így került sor 1552 augusztusában Vásárhely és környéke felprédálására is.13 A továbbvonuló török csapatok nyomában azonban egy másik világ kezdődött el: az oszmán-török hódoltság kora. Vásárhely és környékének 1552. évi pusztulása után első írásbeli feljegyzése mégis a magyar királyi dika-adóról maradt fent. 1553. március 25-én a királyi dika- rovó Csongrád megyében 17 lakott helységet, összesen 36 portával jegyzett fel. A 17 lakott helységből 11 helység Vásárhely környékére esett, tehát akkor a királyi adórovó csupán Csongrád megye északi részét járta meg. Ugyanabban az időben Csanád megyének a Tisza és Maros háromszögébe eső lakott települései közül húszat jegyzett fel. A húsz lakott helység közül hat esett Vásárhely környékére, s közöttük Vásárhely város 40 portával szerepel. Csanád megye Maroson inneni részén ekkor összesen 291 portát írtak össze. 1553. március 25-i dikális adóösszeírásban több helység nevénél már külön feljegyzésként szerepel: „Gyulához tartozik”.14 Ebből feltételezhetjük, hogy a királyi dikális adók összeírói is Gyula várából jöttek, s a török pusztítás nyomában közvetlenül számbavették a maradék lakosság adózóképességét. A Csanád megyei dikális adóösszeíráshoz mellékelt feljegyzés szerint, a többiek szegények és ezért nem vették számba őket. A török csapatok 1552. évi pusztítása, tehát nem annyira az emberéletben, mint az adózóképességben okozott nagy csökkenést. A lakosság nagy tömegei a veszély elmúltával ismét visszatelepültek, de ökrüket, marhájukat vagy más élőállatukat, melyek a vagyonukat jelentették, csak több év alatt tudták pótolni.15 16 13 Borovszky, i. m., I. kötet, 179—181, 183 és 188 1. 11 OL. E—157, Conscriptiones portarum, XIII. Tomus, Comitatus Csanád et Csongrád, Ezenkívül még a hódoltsági terület magyar adóztatásáról: OL. E—160, Conscriptiones diversae, 8. Tétel; Gyula és OL. E—210, Miscellanae; 32 és 47. Tétel, Gyula valamint Borovszky, i. m., I. kötet, 191 lapon megjegyzi, hogy Gyulai Gál András kamarai adószedő levelében 1552-ben Csanád vármegyében 11 helységet kivéve a többi elpusztulásáról ír, s ugyan ő 1555 december 13-án írja, hogy 200 Ft.-ért három lovas legényt tart a király adóinak begyűjtésére, mert négy vármegyében, mint Szolnok, Arad, Csongrád és Csanád, se főispán, se szolgabíró nincsen. 16 Borovszky, i. m., I. kötet, 192 lapon említi, hogy Békés, Bihar, Arad, Csanád, Közép, és Külső Szolnok és Zaránd vármegyék királyi adóit Ferdinánd király már 1554 július 6-án Gyula várához adta. 9
