Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Herceg Mihály: A csongrád-vásárhelyi uradalom kialakulása (1709–1848)

Megjegyzés: Vásárhelyen és Szegváron nem különítették el a házas és házatlan zsellérek szolgáltatásait, összevontan kezelték. Általában a házas zsellér a ráeső 18 robotnap felét válthatta, de volt némi eltérés is. Pl. Csongrádon 1808-ban hat napot lehetett megváltani, 1813-ban csak ötöt. Szentesen 1808-ban a házas zsellér 18 napot válthatott, a házatlan 6-ot. Másik évben viszont a szokásos fele-fele arány szerint történt. Akármilyen változatosságot mutat a fenti táblázat, azt megállapíthatjuk, hogy a robotteher súlyosabb lett. A földesúri kizsákmányolás fokozódását jelzi az is, hogy az urbáriumban lerögzített munkajáradékot is kezdik túlkövetelni. A vásárhelyiek panaszolják pl. 1814-ben, hogy a „köteles roboton felül minden telek után 26 nap kaszálás és szénarakás (kívántatik) Nagyhajláson.”72

Nem sokat változott a helyzet később sem. 1827-ben is a robotok „csekélyebb része a kenyerei és szikáncsi gazdaságoknak folytatására a serház körül, úgy számosabb építkezésekre s reparatiókra fordíttatnak, de legnagyobb részben az mintegy két mérföldnyire távollevő nagy kiterjedésű derekegyházi, nemkülönben sámsoni puszták míveltetésekre rebonificatió mellett használtatik fel”.73 *

Ezek a robotok azért is terhesek, mert pontosan akkor kell végezni, amikor a paraszti gazdaságnak is legnagyobb szüksége lett volna a munkaerőre. A gyámság idején árutermelésre egyre nagyobb mértékben berendezkedő majorság mind több és több munkaerőt kívánt. „Az utolsó gyámság alatt rendszerént azoknak (ti. a robotoknak — szerző megjegyzése) természetben való beszolgáltatása rendeltetett.”71

A megváltást később különösen a zselléreknek, azok közt is főleg a mesterembereknek mégis csak megengedték, „de ezen engedelmen a mostani pénzszűkiben nem igen kapnak a lakosok.”75 Ekkorra már a szekeresnap megváltási ára 48 krajcár, a gyalognapé 24 krajcár. A robotváltság az 1810-es évek elején az egész uradalom területén erre a magas összegre emelkedett, Orosháza kivételével, ahol a gyalognap 20 krajcárral, a szekeresnap 40 krajcárral váltható. Bár éppen Orosháza esetében a források szerint alig van szerepe a váltságnak, zömében természetben dolgozták le a szénási pusztán, a sámsoni határban.

Ezeknek a távoli munkahelyeknek az elérésére az urbárium időt biztosított. Orosházáról Sámsonra és Szénásra egynegyed napot számítottak jövet-menetre. De a vásárhelyieket is ugyanígy szorította az uraság. A munkát napkelettől napnyugtáig számították. A vásárhelyiek ezzel kapcsolatos panaszát az uradalom semmibe vette. A korszak vége felé pert indítottak a megyénél. A határozat csak 1845-ben született meg, jóllehet már évekkel ezelőtt jóváhagyta Csongrád vármegye „az úri munkára kirendelendő vásárhelyi jobbágyság jövet-menetele idejének kiszámítását.” A táblázat időbeszámításai „etetés, itatás, pihentetés, le- és felrakodás, veszteglésen kívül eszközlendők. Rendkívüli esetek, véletlenségek, fergeteg, kocsitörés, lóbajnak szinte be nem számítódhatása mellett.”76

73 Ol. KcsL P 394. 28. cs. 3. sz.

71 Ol. KcsL P 394. 28. cs. 3. sz.

75 Uo. Uo.

76 CsmL (Hf) Tan. ir. 10. cs. 46. sz.

81