Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Herceg Mihály: A csongrád-vásárhelyi uradalom kialakulása (1709–1848)
még az ily módon szedett földesúri haszonvétel is 22 147 Ft 58 kr. rúgott.83 A lakosok sokallták a fizetnivalót: „Szállásaik taksáit is súlyosnak tapasztalván (ezt bizonyítván sok emberek szállásaikról való lemondások)”.63 64 Hasonló módon lépett fel 1756- ban az uraság Csongráddal szemben is. Taksa helyett ott is legelőbért kívánt és megszabta az azon felül fizetendő adókat: Egy ház után 1 Ft 30 kr. Egy mesterember után 1 Ft — Egy tiszai háló után 1 Ft 30 kr. Egy pálinkafőző üst után 8 kr. Egy borsajtó után 1 Ft — Egy vízimalom után 6 Ft — Egy szárazmalom után 4 Ft — Néhány év után a csongrádiaknak sikerült 8000 Ft-ért kibérelni a földesúri haszonvételeket, s az országos úrbérrendezésig amellett megmaradni. A vásárhelyiek is megajánlottak 18 000 Ft-ot, de a földesúr nem fogadta el a taksát. Maradt minden régiben, vagyis a lánconkénti fizetés. Kb. 22 000 Ft-ot kellett fizetniük évente. Továbbra is taksaszedésnek nevezték a földesúri adót. A gabona és bordézsmát utóbb (1761 után) pénzen is meglehetett váltani. Igen panaszos volt a vásárhelyieknek, hogy fizetik ugyan a „taksát”, mégis „nap is nem múlik el, melyben szolgálatokat ne tennének szekérrel, lóháton, kocsival, gyalog, mind otthon, mind távoli helyeken.”65 Beszámított a taksába a város által a katolikus papnak, mesternek (tanítónak), kapitánynak, téglavetőnek, kovácsoknak, tiszteknek, cselédeknek, conventionátu- soknak tartására fizetett összeg.66 67 A taksa helyett sokszor a cenzus szót is használták azonos jelentéssel. Mária Terézia úrbéri rendelete nem váltott ki nagy örömet a Csongrád-vásár- helyi uradalom lakóiból. A királynő szerint a jobbágy gyarapodását az mozdítaná elő, ha „földesurának az urbariális szolgálatot in natura szolgálja le.” Úgy a vásárhelyiek, mint a csongrádiak éppen ettől irtóztak legjobban. Az előmunkálatok során egyre hangoztatták, hogy emberemlékezet óta egyezség szerint bírták a földesúri haszonvételeket, s azokért taksát fizettek. Robotot sohasem vállaltak, mert nem „örökös jobbágyok”, — hanem taksások.57 Az évekig készült urbárium 1772-től 1848-ig szabályozta az itt élők viszonyát az urasággal. Az eddigi gyakorlattól eltérően most már pénz, termény és munkajáradékot együttesen kellett szolgáltatniuk. A vásárhelyiek ugyan minden járadékforma megváltását taksának nevezték. A kilencedet 4 forintért meg lehetett váltani. Hatalmas megterhelést jelentett a házak és telkek után kivetett robot. Szinte megduplázta az uradalom eddigi bevételeit. Az úrbér bevezetése óta együtt szerepel a ház és a telek után fizetendő urbariális adó a beszedett kilenceddel, illetve annak váltságával, a robottal és a földesúri regáléjogokkal. A házak utáni urbariális adó a házak számához kötődött, növekedése nem számottevő. 63 CsmL (Hf) Tan. ir. 1. cs. 135, 136, 139, 141. 5J Uo. 85 Szeremlei 1901, 3: 340. 56 CsmL (Hf) Tan. ir. 1. cs. 166. sz. 67 Uo. 2/a. cs. 2. sz. 75
