Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig

létén, a középparasztság vonatkozásában is történt némi előrelépés, ugyanis sikerült néhány középparasztot megnyerni. Falusi és tanyai szervezeteiben az MKP-nak 3234 tagja volt, míg az SZDP-nek 744 földmunkás és 535 kisbirtokos paraszt a tagja.252 A szociáldemokrata kisiparosok és kiskereskedők létszáma 506, a vasutasoké és postásoké 488, a közalkalmazottaké 13 35.253 Az augusztusi választási kampány során e rétegek soraiból is történtek már átlépések, a rókusi pártszervezet létszáma éppen ilyen rétegek átlépése folytán emelkedett 100%-kal.254 Az adatokból világosan következik, hogy bár a középrétegek tekintetében az SZDP még létszámbeli fölénnyel rendelkezett, az MKP jelentősen felzárkózott és befolyása növekedett e rétegek körében is.

A két párt között szakszervezeti vonatkozásban éles pozícióharc folyt. A városban 38 szakmai szervezet működött. 1947 tavaszán—nyarán több szakszervezetben is választások zajlottak le. Ezek során mindkét részről hangoztatták és igyekeztek is megvalósítani — pl. a magánalkalmazottak szakszervezeteiben — „a két munkáspárt testvéri egységének” elvét.255 A közalkalmazottak szakszervezetében is sikerült ennek az elvnek az alapján lebonyolítani a választásokat. Az új vezetőség választására 1947. május 15-én került sor, amikor közfelkiáltással fogadták el a közös koalíciós listát.256 Az említett elvet azonban nem mindig lehetett megvalósítani, amint erre Papdi György utalt egy május 19-i értekezleten.257 A szakszervezeti bizalmiak kérdésében a szegedi szociáldemokrata összaktívaülés a bizalmiak megnyerését tűzte ki célul. Természetesen az MKP is erre törekedett. Az építőknél, vasasoknál, a textilmunkásoknál a bizalmi testület a kommunisták kezében volt. A szakszervezetekben összesen mintegy 100 kommunista bizalmi tevékenykedett.258 A szakszervezetek — bizonyos szociáldemokrata előrenyomulás ellenére — továbbra is a kommunisták irányítása alatt álltak. Az 1947. május 27-én megválasztott új Szakszervezeti Bizottság összetétele is ezt bizonyítja. Ebben a bizottságban ugyanis továbbra is öt kommunista és négy szociáldemokrata tevékenykedett.259

A két párt taglétszáma, szervezeti helyzetének, politikai befolyásának fenti elemzése alapján megállapítható, hogy erőviszonyukban döntő változás ugyan nem következett be, de a kommunista párt korábban is nagyobb és 1947 első felében — ha törésekkel tarkítva is — egyre növekvő politikai befolyását már mennyiségi vonatkozásban, szervezetileg is jobban tudta realizálni. Ez különösen akkor mutatkozik meg, ha az SZDP-nek a tagrevízió utáni helyzetét vetjük össze az MKP-val, mivel ez felel meg a realitásoknak és ez fejezi ki a két párt tényleges súlyát Szegeden. Az MKP fejlődése, tömegbázisának növekedése helyileg is bizonyítja, hogy a népi demokratikus fejlődés sorsdöntő fordulat felé haladt, érlelődtek a szocializmus, a proletárdiktatúra megteremtésének előfeltételei. A frontáttörés azonban gazdasági és politikai síkon és a két párt kapcsolatában egyaránt majd a soron következő periódus feladata lesz.

1947 nyarának igen kritikus időszakában a 3 éves terv, a nagybankok államosítása, valamint az ennek megfelelő politikai balratolódás körül ütköztek össze a

252 Uo. 274—16/157., 283—3/13.

253 Uo. 283—3/13.

254 Délmagyarország, 1947. augusztus 24.

265 Uo. 1947. május 8.

256 Szegedi Népszava, 1947. május 15.

257 Uo. 1947. május 20.

268 PI Arch. 274—16/157.

259 Délmagyarország, 1947. május 28. A Szakszervezeti Bizottság kommunista tagjai Homola János, Kövi Béla, Daróci Vince, Nagygyörgy Mária és Dani János, szociáldemokrata tagjai Bernáth András, Szendrei Ferenc, Müller Dezső és Lavner Sándor.

241