Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig
csökkent. 1947. február 18-án lemondott a Szegedi Népszava főszerkesztői tisztségéről, amelyet korábban is csak névlegesen töltött be. Az említett jobbratolódás a szegedi szociáldemokrata szervezetekben azonban egyáltalában nem általános jelenség. A vezetőségek összetételében ez semmiképpen sem vezetett számottevő változásra. Az 1947. május 3-án megválasztott új helyi szociáldemokrata vezetőségbe egyetlen jobboldalinak tekinthető személy került be. Ugyanakkor öt vezetőségi tag egyértelműen baloldalinak minősíthető, négy pedig centristának, de olyan centristának, kik inkább a baloldalhoz álltak közelebb és nem tartoztak az együttműködés, a munkásegység ellenzői közé.246 A jobboldali szociáldemokrata tevékenység tehát Szegeden változatlanul jelenség szinten maradt, csak időnként, elszigetelten jelentkezett és nem tudta lehetetlenné tenni a két párt helyi együttműködését. A szegedi szociáldemokrata szervezet politikai gyengeségére utal, hogy általában tartózkodtak a kezdeményezésektől, a kommunista párt kezdeményezéseiből próbálnak pártpolitikai előnyöket szerezni, amikor általában — tétovázás, huzavona után — csatlakoznak a kommunista kezdeményezésekhez. Néha túlzó követelésekkel lépnek fel különböző kérdésekben. Nagyon fontos aláhúzni azonban, hogy ez nem a jobboldaliság „álradikalizmusa” náluk, hanem a szociáldemokrata elvekhez való merev, „dogmatikus” ragaszkodás illetve a kommunista párttal való pártversengés, az SZDP munkásegységen belüli vezető szerepének biztosítására való törekvés következménye. Kitűnően jellemzi a szegedi szociáldemokratákat dr. Zöld Sándor, az MKP nagyszegedi titkára egyik jelentésében: „dühösek minden miatt, amit csinálunk, de le lehet őket csillapítani”.247 Vagyis féltékenyek, nehezen törődnek bele az MKP egyre növekvő befolyásába, eszmei, politikai, szervezeti fölényébe, de az együttműködés a munkásegység hívei, ha a két párt egyesülésének elfogadásától legtöbbjük még ekkor igen messze is van. A pozíciókért folyó versengés befolyásolja a legintenzívebben ebben a periódusban is a két párt kapcsolatát. Az SZDP is többséget szeretne a Munkásszövetkezet vezetőségében és az egyes szakszervezeti csoportok vezetőségében egyaránt. Szervezeti erejük növelésére 1947 márciusában nagyszabású országos tagszervező kampányindítottak. Ez a kampány minden társadalmi rétegre kiterjedt. Szegeden és környékén a létszámemelési akció ért el eredményeket. A kerületi szervezetek taglétszámát 24%-kal, az üzemiekét 13%-kal sikerült növelniük. Szegeden a falusi és tanyai területekre irányult főleg a párt figyelnie, mivel itt még nagy lehetőségeket látott. Az egyes szervezetekben földművesbizottságokat hoztak létre. Az üzemekben, ezent kívül az értelmiségi rétegek közül a közalkalmazottak és a tanítók körében ért el eredményeket a szegedi tagtoborzó hónap. A városi alkalmazottak körében további 10%-kal nőtt a szociáldemokrata párttagok száma. Új szervezetek is jöttek létre, így az alsóközponti szervezet és az egyetemi ifjúsági csoport. 1947. április 11-én megalakult az SZDP Tudósok, írók és Művészek Munkaközössége is. Az üzemek közül az SZDP szegedi üzemi fellegvára, az Újszegedi Kender érte el a legjobb eredményt, 100 új tag beszervezésével. (Itt ekkor 800 fős SZDP szervezet működött, vagyis az üzem dolgozóinak 75%-a az SZDP-hez tartozott.) 1947 márciusában a Szociáldemokrata Párt taglétszáma Szegeden 12 868, vagyis a tagtoborzás 968 fővel emelte a taglétszámot, mivel január—februárban 11 900 fő szerepelt a kimutatásokban. 246 Szegedi Népszava, 1947. május 4. Az új vezetőségben Ábrahám Jánosné, Barna János, Bernáth András, Kovács István és Lavner Sándor baloldalinak, dr. Berkes Pál, Bozóki Lajos, dr. Czi- bula Antal és Komáromi István a baloldalhoz közel álló centristának, Pleskó Béla pedig jobboldalinak tartható. Herczeg András politikai beállítottságát nem sikerült megállapítani, de miután az egyesüléskor bekerült az MKP-ba, és ott tevékenykedett is, ő sem tekinthető jobboldalinak. 247 PI Arch. 274—16/157. 239
