Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig
külterületi, falusi, tanyai, 8 a kiskundorozsmai, 8 a torontáli járáshoz tartozó, 26 pedig üzemi. (Három Dél-pestmegyei község szervezete is idetartozik.) Taglétszáma 1946 júniusában 10 604, júliusban pedig 10 935.168 A két párt szociális összetételében is bizonyos változás következett be, módosulás történt. Az ipari munkásság az év elején jobban kezdett közeledni a kommunista párthoz, mint korábban. Igaz, a munkások között még változatlanul jelentős volt az SZDP befolyása és komoly propagandamunkát is folytatott közöttük. A két párt munkástagjainak létszáma ekkor megközelítően azonos. Falun változatlanul az MKP volt fölényben, bár ebben a periódusban az SZDP is kezdett odafigyelni a földmunkásságra és a kisparasztságra. A legnagyobb változás azonban az értelmiségi és a kisiparos-kiskereskedő réteg tekintetében következett be. Ezek a rétegek — többek között a B listázástól félve — tömegesen tódultak az SZDP-be, még jobban közeledtek hozzá mint eddig és létszámát ezek duzzasztották fel néhány hónap alatt. Az MKP szegedi szervezete bár értelmiségi csoportot és kisiparos-kiskereskedő tagozatot is szervezett és nyitott e rétegek felé is, ekkor még nem tudott frontáttörést végrehajtani, az SZDP jelentősen túlszárnyalta ezen a területen. Az MKP-nak 1946 áprilisában mindössze 537 értelmiségi és 300 kisiparos-kiskereskedő tagja volt a városban.169 A városi alkalmazottak között különösen szembetűnő az SZDP túlsúlya, mivel ott az SZDP-nek 645, az MKP-nak 186 tagja volt.170 A kisiparosok szabad szak- szervezetének vezetőségében a 8 MKP: 10 SZDP arány171 kétségtelenül erősen hízelgő az MKP-ra és ebben az esetben sem a létszámot, sőt még csak nem is az e rétegek közötti befolyást, hanem az MKP általános tekintélyét jelzi. Az ügyvédek közül csak 1946 nyarán sikerült az elsőt megnyerni a pártba való belépésre, a többiek jórészt az SZDP-ben voltak.172 A mérnököket a párt városrendezési terve közelítette az MKP-hoz. Pedagógusok, de főleg orvosok már korábban is közelebb voltak a párthoz, az SZDP e rétegek tekintetében nem volt olyannyira fölényben. Az SZDP- ben viszont értelmiségi titkárság működött, az értelmiségi csoporton belül pedig külön orvos, mérnök-technikus, pedagógus, jogász, állami és az akkor alakult magántisztviselők szervezete tevékenykedett. Hangoztatták is, hogy „egy évvel ezelőtt az egész szegedi szervezet nem volt olyan népes, mint ma az értelmiségi tagozat”.173 Az SZDP munkásbázisa viszonylagosan tehát Szegeden is nagyon összeszűkült. A Szociáldemokrata Párt kispolgári jellegének erősödése a két párt viszonyára azonban még ekkor sem hatott negatívan, amint ezt egy 1946. június 26-i jelentés megállapítja. Eszerint nem rosszak az MKP kapcsolatai a zömmel SZDP-be tóduló értelmiségiekkel, az MKP és köztük nincs összeütközés.174 Ezt a tényt jelentős szegedi sajátosságnak foghatjuk fel. A két párt erőviszonya a szakszervezetekben 1946 első felében a következőképpen alakult. A város 19 500 főnyi szakszervezeti tagságának kb. 10—-12%-a az MKP-hoz, 18—20%-a az SZDP-hez tartozott.175 Az ipari szervezetekben inkább a kommunisták, az értelmiségi és alkalmazotti szakszervezetekben pedig a szociáldemokraták voltak többségben. A szakszervezeti vezetőségek összetételében általánosságban a paritás érvényesült, itt is úgy, hogy az ipari munkásoknál több kommunista, az értelmiségieknél több szociáldemokrata került a vezetőségbe. A szegedi szakszervezetekben 169 Uo. 274—16/155. 170 CsmL.: Szeged város főispánjának iratai. 9—188/1946. sz. alatti adatok alapján végzett saját számítás. 171 PI Arch. 274—16/155. 172 Uo. Dr. Sztodolnik László, a törvényszék elnöke lépett be a pártba. 173 Szegedi Népszava, 1946. május 22. 174 PI Arch. 274—16/155. 175 Uo. 228
