Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig
ményét előretörésként, megfelelőnek értékelte. Az MKP-val szembeni pozíciója kétségtelenül megerősödött, ez azonban nem okozott negatív jelenségeket a további együttműködés szempontjából. Papdi György ezzel kapcsolatban kijelentette: „Nem a választások eredménye, hanem a magyar dolgozók érdeke a legfontosabb számunkra.”133 A két párt e megnyilvánulásai megadták az alapot a munkásegység újbóli helyi megerősítéséhez. II. A két munkáspárt együttműködése és harca az 1945-ös választásoktól 1947 nyaráig A választások után a választási eredményekre támaszkodva a Kisgazdapárt körül tömörülő reakció több fronton támadást indított az elért forradalmi vívmányok ellen. Ennek elhárítása és a forradalom továbbfejlesztése érdekében a választási versengésben sebeket kapott munkásegység újbóli megszilárdítása, a két munkáspárt szoros együttműködésének fenntartása változatlanul létérdeke volt mindkét pártnak. Ez a választások után az új kormány megalakulása és programja körüli harcokban is biztosította — a felmerülő nézeteltérések, viták ellenére — az együttes fellépést a jobboldal ellen. Az MKP a szoros összefogást javasolta az SZDP vezetőségének, erre támaszkodva az SZDP balszárnya elérte, hogy a párt az MKP-val való együttműködés politikáját folytassa tovább. A két munkáspárt ennek következtében együtt lépett fel a kisgazdapárti reakció ellen.134 Az SZDP jobboldalának fokozódó tevékenysége ellenére a két párt a reakció elleni ellentámadás kibontakozásáért, a közigazgatás jobboldali elemeinek eltávolításáért, a köztársaság megteremtéséért folytatott harcban, a Baloldali Blokk megalakulása időszakában közeledett egymáshoz, hajlandó volt a kompromisszumra a munkásegység megőrzése érdekében. Ezt bizonyítja az üzemi bizottsági választásokkal kapcsolatos megállapodás és kiáltvány is.135 Ez a két munkáspárt megegyezését és az egység fenntartását hangoztatta, a pártversengés kiküszöbölésére szólított fel közös lista és paritás alapján. Felső szinten tehát hosszas viták és egyeztető tárgyalások után sikerült megszilárdítani a munkásegységet. Alsóbb szinten viszont az üzemi bizottsági választások, továbbá a köz- igazgatás megtisztítása, a B-listázások általában kiélezték a helyi szociáldemokrata és kommunista szervezetek közötti viszonyt. A szegedi szervezeteknél a munkásegység megvalósulása ebben a periódusban is kielégítő volt, sőt ismét javuló tendenciát mutatott, pozitív irányban tért el az átlagostól. Az 1945 decemberi szakszervezeti kongresszus idején — amikor az SZDP jobboldala a szakszervezeti egység felbomlasztásának szándékáig is eljutott — Szegeden a Szakszervezeti Bizottságban, az egyes szakszervezetekben, a Szegedi Kender üzemi bizottságában egység melletti kiállásokkal találkozunk kommunista és szociáldemokrata részről egyaránt. Joggal állapította meg tehát ekkor Tombácz Imre, hogy különösen a szakszervezetekben jó a munkásegység.136 A két kendergyárban lezajlott üzemi bizottsági választás is megmutatta, hogy a kommunisták iránt a szociáldemokrata munkások bizalma is megnyilvánult, a két párt között tulajdonképpen nincsenek lényeges ellentétek. A Szegedi Kenderben csaknem egyhangúlag, abszolút 133 Szegedi Népszava, 1945. november 23. 134 Vö. A magyar forradalmi munkásmozgalom története III. kötet Kossuth, 1970. 93. 1. 135 Az MKP és SZDP határozatai 1944-48. 203—204. 1. 136 Délmagyarország, 1945. december 25. 222
