Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Vass Előd: A vásárhelyi náhije 1560. évi és 1570. évi török adóösszeírása
falvakban is hasonló volt a népesség megoszlásának aránya, azonban ott 1570-ben már egy kapu-háztartásra hét fő számítható ki. Valószínűleg a falvakban csupán a földdel rendelkező háztartások vezetőit írták össze, s így a földdel nem rendelkező családokat nem is vették számításba. A földművelés elvégzéséhez a XVI. századi mező- gazdasági technikát nézve egy-egy háztartásban legalább 2—3 férfi és ugyanannyi női vagy gyermek munkaerőnek meg kellett lennie, különben nem tudott földet művelni. Az emberi munkaerőn kívül még az ökrök száma szerint tudott egy-egy háztartás a falu földközösségétől kijelölt határrészben egész, fél vagy nyolcad telekrésznyit művelni. Figyelembe kell vennünk a mezőgazdasági idény jellegét és a fenti munkaerőfeltételeket és vizsgálódásunk számadatainak átlagos eredményeit, hogy jobbágyi háztartásaink életkörülményeit és helységen belüli megoszlásukat helyesen értékelhessük.35 Ezek a vizsgálódási eredmények viszont arra utalnak, hogy Vásárhelyen nem minden adófizető művelt földet. 1560-ban Vásárhelyen 174 adófizető kapu és 184 összeírt családfő mellett 24 juhos gazda egy kovács és egy deák szerepel. A kovács és deák mesterség itt a városi értelmiséget is jelenti, amíg a 24 juhos gazda a városi társadalom leggazdagabbjainak arányára utal. Ez az arány az összes családfőhöz viszonyítva 14% körül mozgott. A szegények közül csupán a belső háztelekkel rendelkező zselléreket tudjuk számbavenni, ezek aránya az összes családfőhöz számítva 9 % körül lehetett. Az adófizetőképeseknek 77%-a tehát csupán a földet művelő társadalmi réteg, akik kizárólagos megélhetésként végezték. A többiek más tevékenységet is folytathattak, a gazdagok kereskedőként, vagy pusztabérlőként üzletelhettek, mert a nagy számú juhtartás mellett a szarvasmarhatartás is feltételezhető, noha erre pontos számadatokkal nem rendelkezünk. A szegényebb zsellérréteg viszont kertészettel vagy más tevékenységgel élhetett meg. Erre utalhatnak a növénytermesztés török adóztatásának adatai is, az egész náhije növénytermesztésből eredő adóinak felét csupán Vásárhely fizette. A város igazi szegényeit, a szolgákat és cselédeket össze sem írták, mivel nem voltak adófizetőképesek. 1570-ben csupán 3 szolgát jegyeztek fel, de ezt a számot vitatni lehet, mivel esetleges vagyonos, talán háztulajdonos állapotuk következtében kerültek számbavételre. Házas zsellérek is eljárhattak szolgálni. 7. táblázat: A vásárhelyi náhije török adóinak megoszlása 1560—1570 között Helység Évek Fejadó akcsában Földesúri adó akcsában Összes adó akcsában és Ft-ban Egy kapu adója arany Ft-ban Vásárhely 1560 8800 71 250 — 1067,33 6,13 1570 — — 168 347 2244.62 7,33 Szentes 1560 2800 26 912 — 396.15 7,07 1570 — — 53 134 708,45 7,08 Tömörkény 1560 3200 46 162 — 658,15 (10,44) 6,00 1570 — — — — — Falvak 1560 15650 88 958 — 1394,77 4,77 1570 — — 209 781 2797,08 6,12 Puszták 1560 — 6 781 — 90.41 — 1570 — — 17 252 230,02 — A vásárhelyi náhije összes lakott helysége 1560-ban külön a fejadót és külön a földesúri adót fizette. Ez az általánosan elterjedt adózási rendszer 1570-ben itt megváltozott. A fejadót a földesúri adóval együtt fizették be. A 7. táblázat követve a 21
