Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig
A felszabadulás után mindkét pártnak a munkásegység jegyében kellett újjászerveződnie, tevékenykednie. Az MKP népfrontpolitikája, széles nemzeti összefogást meghirdető programja alapján az SZDP-nek is létjogosultsága volt a politikai életben. A fasizmus és a második világháború tanulságai, a szociáldemokrata munkástömegek balratolódása következtében az SZDP is a munkásegység jegyében, a testvérharc megszüntetése jelszavával kezdte meg politikai, szervezeti tevékenységét.4 Az adott nemzetközi és hazai politikai feltételek, majd a későbbi politikai-társadalmi fejlődés hazánkban inkább egy baloldali szociáldemokrata politikának kedvezett. Ez a tényező is segített az SZDP-n belüli irányzatok közötti harc eldöntésében. A hatalmi pozíciók, a munkás-paraszt demokratikus diktatúra feladatai is parancsolóan írták elő az adott, konkrét magyarországi feltételek között két erős, jól együttműködő munkáspárt létezését. Természetesen a munkásegységfront megvalósítása előtt — parancsoló szükségszerűsége ellenére — jelentős nehézségek állottak. Mindkét pártnak ki kellett dolgoznia az új helyzetnek megfelelő elméleti-politikai platformját, el kellett azt fogadtatnia a párttagsággal és megvalósítania a bonyolult politikai helyzetben. Ezzel összefüggésben nem kevés akadályt kellett elhárítani mindkét pártban a munkásegység útjából. A korábbi időszak, az egymás elleni harc, a szembenállás következményei fenntartásokat, bizalmatlanságot hozott létre mindkét pártban a másikkal szemben. Az első időszakban az új helyzet nem megfelelő értékelése, a két párt helyzetének tisztázatlansága is szerepet játszott a problémákban. Később a két párt rivalizálása, politikai irányvonaluk különbsége okozott problémákat. Nem volt könnyű a kommunisták bizalmatlanságát, szociáldemokrata-ellenességét, illetve a szociáldemokraták kommunisták iránti bizalmatlanságát, antikommunizmusát leküzdeni. Az SZDP-t az is befolyásolta, hogy elvesztette monopolhelyzetét a munkásmozgalomban, és csak a „másik munkáspártként” szerveződhetett újjá.5 A munkásegységfront legjelentősebb akadályát azonban az SZDP jobboldali frakciója jelentette. Bár a baloldal a pártvezetésben 1944—1948 között többnyire irányadó és a párt tevékenységét meghatározó tényező volt, a jelentős befolyással és káderekkel rendelkező jobboldal számos alkalommal érvényesíteni tudta egység- és kommunistaellenes felfogását. A munkásegységfront előtt álló nem lebecsülendő nehézségek ellenére az adott nemzetközi és belső helyzetben a két munkáspárt nem állhatott szemben egymással. Az 1944. október 10-i megállapodást 1945. január 21-én Debrecenben és január 25-én Budapesten megújították. Kétségkívül mindkét megállapodás elvi szempontból az október 10-ihez képest bizonyos visszalépést jelentett, de az adott körülmények között alkalmasak voltak arra, hogy a népi demokratikus forradalomban a munkáspártok akcióegységét politikai együttműködését biztosítsák.6 A legfelsőbb mozgalmi, valamint hatalmi szinten megvalósuló együttműködés -alapvetően meghatározta helyi, közép és alsó szinten is a két párt viszonyát. A helyi gazdasági, politikai, társadalmi viszonyok ugyanakkor jelentősen befolyásolták, módosították, sajátossá tették a helyileg megvalósuló akcióegységet, erősítették vagy gyengítették a központi jelenségeket. Attól kezdve, hogy helyi viszonylatban a munkáspártok együttműködéséről sok helyen beszélni sem lehetett7, addig, hogy a 4 Az SZDP újjászervezésének körülményeit, eszmei-politikai arculatát részletesen elemzi Strassenreiter Erzsébet: A Szociáldemokrata Párt újjászerveződése (1944 október—1945 július) c. tanulmánya. Párttörténeti Közlemények (PTK), 1971. 3. sz. 5 Balogh Sándor: Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945—1947. Kossuth, 1975. 20. 1. 6 Vö. Strassenreiter E.: i. m. 19. 1. 7 Balogh Sándor: Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945—-1947. 42. 1. 198
