Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Vass Előd: A vásárhelyi náhije 1560. évi és 1570. évi török adóösszeírása

stagnálását bizonyosra vehetjük. Az 1595/96. évi újabb török, tatár és császári hadjáratok pusztításainak elmúltával, 1610 után is, valószínűleg ez a kettő ezres lélek- szám stagnált a török uralom végéig.

Az 5. táblázatban felhasznált török kapu-adóegységek és a magyar porta-adóegységek között, 1560—1564 között történt feljegyzések szerint, mintegy másfélszeres különbség a török kapu-adóegység javára számítható ki. A török adóztatás szerint 1560-ban 184 összeírt családfő 1564-ben 117 portának számított a magyar adóztatásban. A korábbi vizsgálatainkat figyelembe véve mintegy két család került egy török kapu adóegység és három kiscsalád egy magyar porta adóegység fogalmába, ami az adóegységekből a népességszám kiszámítását lehetővé teszi.

Az 5. táblázatban bemutatott népesség, Vásárhely városban a mocsarak és a tavak által körülzárt szigetek közül a magas ártéri szinteken helyezkedett el.31 Az alacsony ártéri szint az Adriához mért 79,5 m és a magas ártéri szint pedig a 81,5 m magasságban található, tehát a kettő között alig kettő méter a különbség. Vásárhely mai belterületén a vizsgált időszakban négy tó; a Hód (vagy Nagy) tó, a Királyszéki lapos tó, a Hattyas tó, a Csúcs tó és a Kis tó által közrefogott magas ártéri szinten a török defterek 1560—1578 között tíz utca nevét jegyezték fel. Ezek a következők: Hód utca, Félszőr utca, Kanizsa utca, Kazsó utca, Kis utca, Nagy utca, Szent György utca, Tarján utca, Új utca, Vásárhely utca voltak.32 Az 1560-ban, 1570-ben és 1578- ban összeírt tíz utcanév közül négy utca, Hód utca, Félszőr utca, Kanizsa utca és a Nagy utca mind a három összeírásban szerepel. Ez a négy utca lehetett a legfontosabb, a település tengelyvonalát, valószínűleg hosszanti utcáit, É—D-i irányban, illetve a hosszanti tengelyvonalban haladó Nagy utca kiágazásait jelentették. Vásárhely utcarendszere a XVIII. század végéig csupán városrésznevekben fordul elő, de a városrésznevek sokszor különböznek, aszerint hogy esetleg két-három utca által határolt városrészt melyik utcanévhez számították. Az összeírások szerint 1560-ban hét, 1570-ben hat, 1578-ban hat és 1787-ben pedig öt városrész neve került megnevezésre, amelyek nem teljesen egyeznek meg.33 A fenti négy különböző évben összesen 12 utcanév került feljegyzésre, s ezek közül a fenti négy utca neve a legtöbbször fordult elő. Ha Vásárhely népességének utcák szerinti megoszlását kívánjuk bemutatni, ugyanakkor a népesség mozgását is ábrázolni tudjuk. A népességre vonatkozó adatok közül a családfők, a legény fiaik, legény testvéreik, a vejek, szolgák számát és az utcánként összeírt családfők előforduló családnevét használjuk fel. Ezeket rövidített alakban, kezdőbetűikkel használjuk fel.

31 Bodnár Béla, Hódmezővásárhely és környékének régi vízrajza, Szeged 1928, 9—13 1.

32 Szilády Áron, A defterekről, Pesten 1872 (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok Köréből, XI. szám. 1872), 14 1. közli Vásárhely utcaneveit. Az 1570. évi szegedi szandzsák fejadó defteréből végzett fordítása az ugyanazon évből való földesúri defterünkbeli utcanevekkel egy kivételével megegyezik. Szilády Áron által Ábrány utcának fordított nevet a Kanizsa utcával azonosítottuk. Ezenkívül még Szeremlei Samu, Hód-Mező-Vásárhely története, Hódmezővásárhely 1911, IV. kötet, 62—-63 1. szintén az utcanevekkel foglalkozik.

33 Bodnár, i. m. 8 1. Ortvay Tivadar; Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején a pápai tizedjegyzékek alapján feltüntetve, Budapest 1891, I. rész, 43 1. említi Hold-Warashel plébániáját, amely a Csanádi püspökség marosontuli plébániái közé tartozott. Az 1560-ban összeírt Szent György utca megléte alapján feltételezzük, hogy a fenti plébánia Szent György védőszent (patrozi- nium) nevét viselte, mivel a pogány kunok legyőzésének megfelelő keresztény szimbolikát tükrözhet. A Szent György plébániatemplom a hasonnevű utca torkolatában állhatott.

18