Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Labádi Lajos: A szentesi képviselőtestületi szociáldemokrata frakció és a mozgalom kapcsolata
nyiben beigazolást nyernének a fenti tények, sürgősen intézkedjék az MFOSZ szentesi csoportjának feloszlatása és vagyonának hovafordítása iránt.”321 Már március 20-án a polgármester azt jelentette a főispánnak, hogy az utasításnak megfelelően, a Bocskai utcai munkásotthont bezáratta és lepecsételtette.322 Néhány nappal később pedig egy alispáni előterjesztés arra kérte a belügyminisztert, hogy: „...az MFOSZ szentesi csoportját... a legerélyesebb rendszabályok alá vonni és ezen csoport feloszlatását elrendelni, egyben a tulajdonát képező munkásotthon épületének később megállapítandó hazafias célra való igénybevételét kimondani méltóztassék.”323 Ez utóbbit azzal indokolta, hogy a: „...munkásotthon helyiségében az SZDP szentesi szervezete részéről tiltott és törvényellenes gyűlésezések, állandó szervezkedések és különféle akciók folynak a kiadott tilalmak ellenére... A jelek azt mutatják, hogy a munkásotthon helyiségei nemcsak az SZDP szervezkedésének a központja, hanem ott folynak a kommunista irányú agitációk is, és ezek a helyiségek helyet adnak a kommunisták üzelmeinek is...::324 325 A nyomaték kedvéért még hozzátette, hogy a március 15-i tüntetést is a munkásotthonban szervezték, s a tömeg is onnan indult ki. Az eddig elmondottakkal párhuzamosan, egy másik szálon is folyt a hajsza a szentesi mozgalom ellen. Ennek az alapját is egy régebbi keletű dolog jelentette, melyből szintén március 15-ét követően csináltak ügyet. Már történt utalás arra, hogy az anyagi fedezet hiánya mennyire megnehezítette a munkásotthon átalakítását. E nehézségek leküzdésére a mozgalom vezetői többször szerveztek különféle gyűjtési akciókat. Ezek gyakorlati kivitelezése általában úgy folyt, hogy egy párt által szerkesztett levélben adakozásra szólították fel a város tehetősebb polgárait. Azokat, akikhez e leveleket eljuttatták, később felkeresték a párt inkasszálói és begyűjtötték az adományokat. Ezzel a módszerrel többször sikerült némi alaptőkét előteremteni a munkásotthon építésének céljára. 1937 első hónapjaiban a még hátralevő munkálatok befejezéséhez szükséges összeget is a fent leírt módon igyekeztek előteremteni. Ezúttal 3000 db „Szentesi Munkásotthonalap” feliratú, 1 pengő értékű bélyeget bocsájtottak ki, s ezek vásárlására szólították fel a város módosabb lakóit. Az akció nem titokban folyt, hisz az adománykérő levelet eljuttatták a város, ill. a megye elöljáróihoz is. Ennek ellenére — március 15-ét követően -— a rendőri jelentések nagy leleplezésként tárták fel a dolgot, s hatósági eljárást indítottak az akció szervezői, ill. a bélyeg árusítói ellen, engedély nélküli segélygyűjtés címén.326 De nem érték be ennyivel. Az történt ugyanis, hogy a helyi detektívcsoport nyomozást kezdett a bélyegárusítók mellett, a bélyegvásárlók felderítésére is. Kiderítették, hogy a szóban forgó bélyegekből eddig ifj. dr. Purjesz János ügyvéd 2 db-ot, a Gellért-testvérek fakereskedő cég 10 db-ot, a Krausz-testvérek malom- és fakereskedő cég 2 db-ot, tehát összesen 14 db-ot (14 pengő értékben!) vásárolt. Mivel a fenti személy, ill. cégek tulajdonosai izraelita vallásúak voltak, a főispánhoz írt jelentésükben a rendőri szervek annak a véleményüknek adtak hangot, miszerint: „...nyilvánvalóan látszik, hogy a zsidóság a nemzetköziséget valló és a már kommunizmus felé eltolódott Szociáldemokrata Pártot nemcsak elvileg, hanem anyagilag is támogatják.”326 Néhány nap múlva a fővárosi Esti Újság már arról harsogott, hogy a szentesi zsidók nagy összegeket adományoztak 321 Uo. 93/1937. sz. Főisp. rés. 322 Uo. 112/1937. sz. Főisp. rés. 323 CsmL (Szf) 144/1937. sz. Főisp. rés. 324 Uo. 325 CsmL (Szf) 377/1937. 1. sz. 93/1937. sz. Főisp. rés. 326 Uo. 102/1937. sz. Főisp. rés. 184
