Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Labádi Lajos: A szentesi képviselőtestületi szociáldemokrata frakció és a mozgalom kapcsolata
Reprezentatív anyagnak tekintve a használható adatokat, mindenesetre kirajzolódik a helyi SZDP 1937-re kialakult közvetlen társadalmi bázisának, befolyásának köre. A földmunkás-kubikosság mellett (70,8%) megjelenő egyéb rétegek igen nagy száma (29,2%) azt mutatja, hogy a mozgalom tömegbázisának kiszélesítésére irányuló törekvések nem maradtak eredménytelenek. 3. Az SZDP városi képviselőinek interpellációi és a februári memorandum Az 1937-es év első akciójának a memorandum megszövegezése, ill. az aláírások gyűjtése csak az egyik felét képezte. A másik terület, a memorandum átadásának hatásosságát biztosító városi képviselő-testületi vitasorozat elindítása volt. Az összehangolt munka jól nyomon követhető, ha kézbevesszük az Alföldi Újság 1937. február 19-i számát. „Munkásküldöttség a megyeházán” címmel beszámol arról, hogy február 18-án Vajda Imre vezetésével egy küldöttség memorandumot nyújtott át a főispán távolléte miatt az alispánnak, melyet „több ezer szentesi munkás aláírt”293 De ugyanezen az oldalon egy másik cikk is megjelent, mely arról értesíti az olvasókat, hogy: „Számos interpellációt és indítványt jelentettek be a szocialisták a közgyűlésre.”294 Az történt ugyanis, hogy a memorandum átnyújtása előtti napon (febr. 17.) az SZDP városi képviselők interpellációk zuhatagával árasztották el a testületet, melyekben tulajdonképpen a memorandumban foglalt pontokat tették vita tárgyává — megakadályozva ezzel a memorandumba foglaltak elsikkadását. Az interpellációk bejelentését követte a memorandum átadása — ezt pedig az SZDP-képviselők által felvetett kérdések megvitatása (febr. 19.). A képviselő-testület február 19-i ülését parázs hangulat jellemezte, melyet a szociáldemokrata képviselők igen erélyes fellépése váltott ki. Már az első kérdés, melyet Kádár Sándor, Mikecz János és Molnár József képviselők tettek fel a polgármesternek — heves szóváltást eredményezett. Azt kérdezték, hogy kötelessége-e a hatósági orvosnak minden időszakban a város szegénybetegeihez kimenni, vagy csak akkor, ha már bekövetkezett a halál?! A polgármester kitérő válaszára Kádár Sándor kijelentette, hogy az orvosok nem törődnek a nincstelenekkel, több esetben emiatt lett halálos kimenetelű a betegség. (Ezért a hozzászólásáért Kádárt rendreutasították.)295 Ez már utalás volt a memorandum azon pontjára, mely a munkásság betegségi, baleseti és aggkori biztosítását követelte. A következő interpelláció már konkrét formában fogalmazta meg ezt, s emellett a memorandum egyéb pontjait is. Ambruzs Albert és Kádár Sándor indítványozta, hogy a képviselő-testület a törvényhatóságon keresztül forduljon felirattal a kormányhoz, ill. a törvényhozáshoz azzal a követeléssel, hogy „a mezőgazdasági és földmunkásság érdekében mondják ki: — a létminimumot biztosító munkabérek törvényes megállapítását — a munkaidő szabályozását az ipari munkásokéhoz hasonlóan —- a betegség, baleseti és aggkori biztosítást — az igazságos földreform haladéktalan elrendelését” Az indítványt — hatásköri túllépésre hivatkozva — a testület elutasította.296 293 Alföldi Újság, 1937. febr. 19. 291 Uo. 295 CsmL (Szf) 1937. febr. 19. Szentes v. kgy. jkv. 48. sz. 296 Uo. 53. sz. 179'
