Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Labádi Lajos: A szentesi képviselőtestületi szociáldemokrata frakció és a mozgalom kapcsolata
jelleget öltenek, ahol azután úgy az egyes jelentések, mint az azok felett rendezett viták, túlnyomóan pártpolitikai célokat szolgálnak...”101 Megállapításainak bizonyítására a Földmunkás Szövetség február 8-i és az SZDP február 15-i közgyűléseit ■említette meg. Az elsőn megközelítően 250-en vettek részt, holott a földmunkás csoportnak csak 170 tagja van; az SZDP gyűlésén pedig már 500 körül volt a megjelentek száma. A főispán jelentését azzal zárta, hogy „...igen kívánatosnak tartanám a taggyűlések szigorú korlátozását és onnan különösen az illető egyesületek kebelébe nem tartozó egyének távoltartását...”102 A főispán által emlegetett „jól irányzott propaganda” eredményei a legkülönbözőbb formában felbukkantak. Ennek szemléltetésére érdemes egy egészen hétköznapi példát kiemelni a sok közül. 1931 tavaszán az egyik szentesi gazdának 22 munkásra volt szüksége. Összeszedte a 22 embert, s felment velük a rendészeti hivatalba megkötni a szerződést. Mindenben megegyeztek, de amikor a kész szerződést alá kellett volna írni, a 22 munkás szó nélkül faképnél hagyta a munkaadót. Az eset akkor vált különösen érdekessé, midőn ugyanaz a gazda néhány nappal később újabb 22 munkással jelent meg a hivatalban, és az előbbi eset újból megismétlődött. Az illetékesek szerint a baj az, hogy a munkások hatalmi kérdést csinálnak a dologból, s ragaszkodnak ahhoz, hogy a szerződést a munkásotthonban kössék. Erre viszont a gazdák nem hajlandóak.103 4. A munkásmozgalom térnyerése a város közéletében. Az 1931 júniusi országgyűlési képviselőválasztások A szervezett munkásság térnyerése a város társadalmi életében 1930/31 folyamán nyilvánvalóvá vált. A küzdelem, melyet a munkásság vezetői és képviselői a nyomorgó tömegek érdekében kifejtettek, bizonyos tiszteletet ébresztett a város liberálisan gondolkodó polgáraiban. Ez nyilvánult meg azon a vitasorozaton, mely az 1931 májusában ismét napirendre kerülő munkásotthon segélyének ügyében bontakozott ki. Az Összvezetőség által benyújtott újabb kérvényt a közgyűlés elé bocsájtás előtt a pénzügyi és háztartási szakosztálynak adták ki véleményezésre. Természetesen most is akadtak ellenzői a segély megadásának, de többen voltak azok, akik a kérés teljesítését javasolták. Különösen dr. Vajda Antal Kossuth — párti képviselő volt az, aki kiállt a munkásság ügye mellett. Az ellenzők aggályoskodására reagálva kijelentette: „...Azzal az indoklással, hogy a társadalmi rend ellen fejtenek ki tevékenységet a munkásotthonban — a kérelmet elutasítani nem lehet. Itt arról van szó, hogy a munkásosztálynak joga van kulturális munkával a munkásság tudását és műveltségét fokozni. Ez nem politika, de ha megtörténnék, hogy a munkásotthonban a munkásság a saját mentalitásának megfelelően foglalkoznék a politikával, akkor sem követne el bűnt. A politizálás csak Magyarországon bűn...” Dr. Vajda Antal a következő határozott megállapítással zárta hozzászólását: „...Itt nincs most köztünk egyetlenegy szocialista sem, de azért valamennyiünknek tudnia kell, hogy elzárkózni ilyen kérés elől ma már nem lehet. A szakosztálynak, de a kisgyűlésnek sincs jussa ahhoz, hogy ilyen formában megbélyegezzen egy társadalmi osztályt.”104 A pénzügyi és háztartási szakosztály szavazattöbbséggel a Szakszervezeti Bizottság kérelmének teljesítése mellett döntött. Előterjesztésükre a következő napi városi közgyűlésen 101 CsmL (Szf) 26/1931. sz. Főisp. rés. 102 U. o. 103 Alföldi Újság, 1931. márc. 22. 104 Alföldi Újság, 1931. máj. 28. 148
