Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Labádi Lajos: A szentesi képviselőtestületi szociáldemokrata frakció és a mozgalom kapcsolata
A deklaráció ismertetését követően kialakult parázs hangulat és szóváltás, melyből próbáltunk ízelítőt adni, mintegy jelezte, mennyi a realitása annak az alispáni kívánalomnak, mely a világnézeti és pártkülönbségek félretételére célzott. A munkásképviselők első megjelenésekor, ill. megnyilatkozásakor nyilvánvalóvá vált, ami a későbbiek során méginkább igazolódott, hogy velük nem a képviselő-testületben helyet foglaló szavazógépek száma szaporodott. Éppen ellenkezőleg. Kibontakozó tevékenységük nyomán új szín, új hang vonult be a városháza falai közé: az eddig nélkülözött őszinte, szókimondó kritika hangja, mely nem elhomályosítani akarja a valós gondokat-bajokat, hanem felszínre hozni, láthatóvá tenni és azokra lehetőleg megoldást találni. Azt lehet mondani, hogy a szociáldemokrata képviselők bekerülése a városi közgyűlésbe a legjobbkor, de egyben a legnehezebb időben következett be. Legjobbkor, mert a gazdasági válság fokozódó elmélyülése következtében soha még akkora szükség nem volt a nyomorgók helyzetének reális feltárására, felmutatására, mint most. Erre pedig igazán csak azok lehettek képesek, akik maguk is nélkülöztek, ínségmunkákon tengődtek. A képviselő-testületbe bekerült szocialisták ilyenek voltak. Már személyi összetételüknél fogva is átérezhették szinte valamennyi Szentesen jelentős munkásréteg problémáit. Vajda Imre, Buzi Sándor, Rózsa Dobos Mihály földmunkások nagyon jól ismerték a kubikosság problémáit, a mezőgazdasági munkásság nehézségeit. Ambruzs Albert és ifj. Szőke Ferenc kőművessegédek saját bőrükön érezhették, hogy a válság következtében elakadt magánépítkezések, állami és városi beruházások milyen helyzetbe juttatták az építőipari munkásság valamennyi szakmabeli részét. Kádár Sándor kőművesmester a kisipar tönkremenésének lehetett közvetlen tanúja és részese. Személyükben tehát olyanok kerültek a képviselő-testületbe, akiknek nem állt érdekében a valóság szépítése. De pont a válság miatt, a legnehezebb időben lettek a „hatalom” részesei. Munkás társaik, ill. a munkások tömegei, akik szavazataikkal bejuttatták őket a képviselő-testületbe, azt remélték, hogy ettől egy csapásra megváltozik a helyzet, segíteni tudnak majd a munkásság egyre szaporodó gondjain. A valóságban azonban, — figyelembevéve a város anyagi erejét is próbára tevő gazdasági helyzetet, valamint a képviselő-testület összetételét —• túlzott reményeket nem táplálhattak munkájuk eredményességét illetően. Mielőtt rátérnénk a szociáldemokrata képviselők munkájának részletesebb bemutatására, érdemes röviden áttekinteni azokat a főbb tevékenységi köröket, melyek a vizsgált időszakban mindvégig kitapinthatok, de melyek mindegyikére nem lesz mód kitérni a későbbiek során. Első helyen kell szólni az egyik legfontosabb tevékenységi területről: a gazdasági érdekvédelmi, ill. érdekképviseleti munkáról, mely magába foglalja a korszak bérmozgalmainak támogatását, a munkanélküliség elleni küzdelmet, valamint a sokakat sújtó gazdasági intézkedések bírálatát. Lényeges helyet foglalt el a deklarációból is ismert terület: a város nagy többségének érdekeit szolgáló alkotások kezdeményezése, beleértve a városfejlesztés érdekében kifejtett tevékenységen túl, a szociális vívmányokért való kiállást. Nem hanyagolható el az a folyamatos ellenőrző, számon- kérő, bíráló tevékenység sem, mellyel a szociáldemokrata képviselők a képviselő- testület és a városi tisztviselők munkáját illették. Végül meg kell említeni a munkásmozgalmi akciók közvetlen és közvetett támogatását, mely szintén szerves részét képezte a szociáldemokrata képviselő-testületi frakció munkájának. E főbb tevékenységi területek közül az elsővel és az utolsóval kívánunk részletesen foglalkozni, mint olyanokkal, melyek leginkább reprezentálják a szociáldemokrata városi képviselők és irányítóik, harcosságát, s legnagyobb hatékonysággal befolyásolták a mozgalmi élet aktivitását. 137