Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Labádi Lajos: A szentesi képviselőtestületi szociáldemokrata frakció és a mozgalom kapcsolata
tások után, a másik pedig a most ismertetett 1929. decemberi választásokat követően. Az elsőből megtudjuk, hogy: „Kis érdeklődés mellett történt meg a városi képviselők választása ... Ez a választás, amely igazán nem mondható Szentes város polgárai akaratnyilvánításának, reméljük, hisszük és tudjuk, hogy ez volt az utolsó választás, mely nem az egész polgárságnak az általános választói jog alapján történt szavazásával folyt le. A kinevezés számban menő választáson kevés kivétellel — majdnem mind a tíz kerületben teljes számban jöttek be (... a hivatalos jelöltek.)”26 E bizakodást hirdető, de kiábrándultságot sugárzó sorok mellett az 1929-es tudósítás valódi optimizmust áraszt: „Mozgalmas napja volt vasárnap Szentes városának... A vasárnapi választás az ellenzéki pártok diadalmas győzelmével végződött. Fényes igazolása ez annak, hogy a polgárság és munkásság szabadságszerető, demokratikus politikáját a legmesszebbmenőleg támogatja és helyesli Szentes város lakosságának túlnyomó nagy többsége... A választás eredménye egyenesen megsemmisítő a kormányt támogató pártokra, mert az a körülmény, hogy a betöltésre kerülő 40 mandátumból 24 az ellenzéki pártoké, minden számnál ékesebben igazolja, hogy terméketlen talaj ma már Szentes városa mindenfajta egységes párti megmozdulás számára. De tanulság ez a választás arra nézve is, hogy téves utakon jártak azok, akik a békétlenség üszkével próbálták megbontani az ellenzéki pártok öntudatos szövetkezését. Megtört ezen minden csalafintaság és végeredményben meghozta ez a becsületes összefogás a végső győzelmet a hazafiasán gondolkozó ellenzéki kispolgárság és munkásság részére...”27 Ezek után nézzük meg az újonnan megalakuló városi képviselő-testület összetételét. Tudjuk, hogy a város legmódosabb emberei közül 40 virilis jogon volt tagja a képviselő-testületnek. Ezek — egy-két kivételtől eltekintve — a kormánypárt odaadó hívei. Hozzájuk kell venni a választások során mandátumot nyert 16 kormánypárt jelöltet, valamint a város tisztikarát, mely hivatalból tagja a képviselő-testületnek. A városi elöljárók, kiknek száma 15—17 között változott, szavazataikkal — már pozíciójuknál fogva is — a hivatalos álláspontot támogatták. Ezzel szemben van 24 ellenzéki listán bejutott képviselő, kiknek további akcióegysége sem garantált. A képviselők foglalkozás és társadalmi hovatartozás szerinti megoszlás az alábbiak szerint alakult:28 Foglalkozás Mandátumok száma % földbirtokos 8 10 gazdálkodó 17 21,25 .gyáros 5 6,25 magánzó 6 7,5 ügyvéd 9 1,25 orvos 4 5 gyógyszerész 3 3,75 tisztviselő 5 6,25 lapkiadó, szerkesztő 2 2,5 lelkész 4 5 iparos 6 7,5 kereskedő 6 7,5 munkás 5 6,25 26 Napihírek. Városi képviselők választása. Alföldi Ellenzék, 1917. ápr. 22. _ 27 Győzött az ellenzéki lista a városi képviselő-testületi választáson. Alföldi Újság, 1929. dec 17. 28 A gazdatársadalom jutott többségbe a város képviselő-testületében. Alföldi Újság, 1929. dec. 18. (A táblázatban nem szerepel a városi tisztikar!) 134
