Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Herceg Mihály: A csongrád-vásárhelyi uradalom kialakulása (1709–1848)
mas kemence működött. A „téglász” fizetése 1000 tégla után 5 Ft, 10 000 tégla után 1 köböl búza. 1813 után elmaradt a búzabér, a pénzbeli fizetés 4 Ft-ra csökkent. Orosházán is alkalmaztak téglamestert, de az csak az uradalom szükségére állított elő téglát. Vásárhelyen a Serház menti téglagyár 80 000 téglát készített, a Csomorkányi út melletti téglagyár ugyanannyit. A termelésről kevés és közvetett adattal rendelkezünk. A kimutatások szerint az 1820-as években a téglavetésekre fordított költség havonta nem érte el a 200 Ft-ot, míg a bevétel megközelítette az 1000 Ft-ot.158 A lakosság az egész korszakban a tégla magas árára panaszkodott. Az uradalom többször hangoztatta, hogy a téglagyártás alig hozza meg a ráfordított költséget. A 18. században az uradalom a saját épületeihez is kevés téglát használt föl. Téglaalapra vályogfalakat húzott. Az 1790-es és az 1810-es években építették át épületeiket téglafalakra. A tiszti följegyzések ilyenkor mindig úgy említik, mint új épületet, ami olykor félreértéshez vezet egy-egy épület keletkezését illetően. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a Csongrád-vásárhelyi uradalom kezdetben külterjes állattenyésztésre rendezkedett be. Az 1810-es évtől a juhtenyésztés emelkedett nagyobb jelentőségre. Kiszorította az addig nagy gonddal tartott ménest. Flát- térbe került a rideg marhatartás. A földművelésbe egyre nagyobb területet kapcsoltak be. Gabonaféléket, takarmány- és ipari növényeket termeltek. Az állattenyésztés a belterjesség felé haladt. A 19. század fordulójától az uradalmi bevételek közt az ipari tevékenységből eredő jövedelem sem hagyható figyelmen kívül. Az uradalmi gazdálkodásnak az 1827. évi birtokfelosztás után is jelentős jövedelemforrásai a különböző földesúri bevételek. A majorsági gazdálkodás felgyorsultan haladt a szakszerűen irányított mezőgazdasági termékeket részben előállító és részben feldolgozó nagyüzemi gazdálkodás felé. 159 Ol. KcsL P 394. 28. cs. 3. sz. 126
