Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Herceg Mihály: A csongrád-vásárhelyi uradalom kialakulása (1709–1848)
938 vontató őszi búzáért 516 vontató tavaszi búzáért 845 vontató árpáért 480 vontató zabért 459 Ft 2 kr, 238 Ft — 342 Ft — 186 Ft — Összesen: 2779 1225 Ft 2 kr. Amíg Dajkáék Bécsben „az igazi urbáriumot” keresték, a vásárhelyiek nem vették fel a munkát. A tiszttartó így fejezte be levelét: „Az széna összvehordásában sem boldogolhattunk az vásárhelyiekkel, még abban (abból!) is vagyon kint, — noha maga királyi comissarius úr is írásban adott parancsolatot nékik, hogy tudniillik addig is, még már ezen dolognak vége lenne, mindenekben engedelmeskednének és a Méltóságos Uraság parancsolattyait teljesítenék, de legkisebbet sem használt még eddig is.” E szeptember 9-én kelt jelentésében jó újságként említi, hogy már 120 köblös földet fölszántottak és elvetettek. Annak ellenére, hogy az uradalom jelentős területtel gyarapodott a 18. század utolsó harmadában, a 19. század első évtizedeiben, — a gabonatermelés csak igen mérsékelten növekedett. Serkentőleg hatott az állattenyésztés kiszélesítésével egyre növekvő takarmányszükséglet, a föllendülő sörgyártás, pálinkaégetés (gabonapálinka !), — de legfőképp a háborús konjuktúra, mely országosan ismert ösztönzést adott a majorsági gazdálkodás gabonatermelésére. Már 1800-ban így ír az inspector: „Az őszi vetések gyönyörűségesek, mégpedig rend- és szokás kívül a mértéke ezeknek oly annyira ösztönzi a népet a szorgalmatos földművelésre a Búzának (köble 3 Ft 30 kr.) mostani ára”.130 A konjunktúra hatására az uradalom ismét természetben kezdte szedni a tizedet, több helységben. Flogy a gabonakészlet ugrásszerűen megnövekedett, azt jelzi a magtár-térség növelése. Szegváron a megszüntetett serházat granáriummá alakították. Sámsonban 1806-ban épült egy emeletes nagy magtár 4000 köböl gabona befogadására. Azelőtt itt 7 kőverem volt, mely összesen 750 köböl gabonát tudott befogadni. Derekegyházán a megszűnt lóistálló padlása 1812-ben „granárium formára vagyon készítve, deszka rekesztéssel és lehet rajta tartani 4000 pm. életet.” De még az istállós lovak szerszámait tartó kamra is, „szemes életnek tartására fordít- tatott.” Szentesen a megszüntetett tömlöc helyén (— a rabok átkerültek Vásárhelyre —) 1809-ben készült a 10 J öl hosszú, 6 J öl széles emeletes magtár, két padlásra. Az •előző években Szentesen is téglavermek voltak: két verem 500—500 köböl gabonát tárolt. Csongrádon is voltak vermek, de a provizorális kvártély padlásait is magtárnak használták. Kb. 2000 köböl gabonát raktak a padlásra, míg a gabonás vermekben 6800 pm. élet fért el. Az uradalom gabonatermelése az 1820-as évekre, tehát a konjunktúra után, fejlődött fel. A tiszti jelentések korszerű, gondos gazdálkodás képét mutatják. A betakarítás fejlett technikával, mindenütt kaszával történik, nem sarlóval. A gabona jelentékeny részét kévékbe kötik. Nagyot fejlődött a kukoricatermelés 1808-ban Sámsonon, Derekegyházán kukoricagórékat vesznek leltárba. Sámsonban 1789-ben még csak 45 pm. kukoricát szolgáltattak be a bérlők. Az ■említett góré már 1150 köböl befogadására alkalmas. A derekegyházi góré 1808-ban már „rossz nád fedél alatt” állt, tehát korábban készülhetett. Szentesen ebben az időben a Serház déli vége felől 20 téglaoszlopon nyugvó, lécezett oldalú kukorica górét találunk. A következőkben az uradalom majorsági gabonatermelésről, mutatunk be néhány összegzést. 130 Uo. Uo. 221. sz. 109
