Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Herceg Mihály: A csongrád-vásárhelyi uradalom kialakulása (1709–1848)
A török megszállás alatt a városi önkormányzat látta el az igazságszolgáltatást. A kuruc szabadságharc után a szegedi katonai bíróság is mondott ítéletet bizonyos esetekben, de alapjában a város kezén maradt a törvénykezés, bíráskodás. 1720-ban a városi tanács még a földesúr csikósát is megcsapatta. A pallosjogot Károlyi Sándor magának foglalta le. Tőle meg az újra megalakult Csongrád Vármegye vette magához a főbenjáró hatalmat. 1722-ben kihangsúlyozta gróf Károlyi, hogy „az egy Ius gladiumokat mint több jószágaimban s akármely Dominiuimokban fenntartván magamnak és maradékaimnak.”120 A birsági umhoz nemcsak a szoros értelemben vétkekért kirótt büntetéspénzek tartoztak, hanem az idegen földön bitangoló állatok után esedékes váltságdíj is. A kisebb ügyeket, az értük járó büntetéspénzzel együtt a városi tanácsnál hagyta a földesúr. „Criminális bírságokon kívül melyek a tizenkét forintos bírságot felyül haladgyák, mind kisebb nagyobb bírságokat inclusive tizenkét forintig nékiek ■engedtem” — írta 1731-ben.121 Gyakran képezte vita tárgyát, konkrét esetekben kit illetett a bírságpénz. Érvényesült a területi elv: akinek a földjén történik a bűneset, azé a pénz. Pl. 1731-ben Hódi János kanásza Szegváron verekedett s „mivel Extra Territorium lőtt, büntetés 12 Ft, az uraságot illeti”.122 Ugyanakkor Hódi János juhásza paráznaságért ugyancsak 12 forintot fizetett a város kasszájába. Hódi János kanásza ismét verekedésbe keveredett, de a kétszer 12 Ft már a várost illette, mert itthon történt. Kis Miklós Ferenc, Bakos Mihály és Mosik István kezességet vállalt a tolvaj Mosik Miskáért. Mivel az elszökött, a kezesek 40 forintot tartoztak fizetni, annak, akinek a színe előtt a kezességet vállalták: „Ha az városuknál volt az kezesség, igenis büntetés oda való, de ha az uraság tisztinél én részemre cédái”. Előfordult, hogy a vármegyének kellett igazságot tenni, konkrét esetekben kimondani, kit illet a bírságpénz.123 Hogy olykor mennyire nem jelentéktelen összegről van szó mutatja az alábbi példa. Turbucz Örsy Palkó paráznaságért fizetett az inspectornak két kanca csikót, egy császár tallért és egy ruhabőrt. „Ha az uraság Tiszte által admoneáltatott az parázna, az uraságé, ha pedig az Helység által intetett meg, oda való az büntetés” Boros János pedig, hogy „Maga Attyát megszidta, fizetett 104 forintokat s két csikókat”.124 1734-ben a város 200 forintért haszonbérbe vette a „bírságokat, bitangságokat és egyéb accidentiákat”.126 Előfordult, hogy az inspector tiltakozott a vármegye hatáskör-túllépése miatt. Arra intette a vásárhelyieket, ne engedjék, hogy a vármegye a város határában gonosztevőket és bitangokat fogdostasson össze. Később a földesúr csak a felét engedi át a bírságoknak de mivel az „majd felére sem elégséges a Jus gladium körül való kölcségre” kérik, hogy „mind a Domi- nalis mind a criminális széken leendőket egészen a város szedhesse.”126 Ám a földesúr nem engedte, csak a 12 forinton aluli büntetést. 1749-ben a rabC) A törvénykezési jogból származó bevétel 120 Uo. 1. cs. 30. sz. 121 Uo. 1. cs. 67. sz. 122 Uo. 1. cs. 68. sz. 123 Uo. Uo. 124 Uo. 1. cs. 73. sz. 125 Uo. 1. cs. 89. sz. és Ol. KcsL P 398. 63. cs. 27. 993 126 Uo. 1. cs. 100. sz. 106
