Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Herceg Mihály: A csongrád-vásárhelyi uradalom kialakulása (1709–1848)
ként 409 Ft 50 kr.-t szedett az uradalom. 1789-ben az uraságnak is volt a Tiszán saját malma, amely 160pm búzát és 60 pm árpát jövedelmezett, 153 Ft 20 kr. értékben. A vásárhelyi két uradalmi vízimalom bevételét az uradalmi tisztség 6 évi közép- átlagot számolva, évi 386 ff pm búzának és 16 ff pm árpának vette. Vásárhelyen 1816-ban a Serház és a serházi ispán kvártélya közt olajmalmot is állítottak föl, mely évekig jó hasznot hozott. Az 1820-as években évi 1997 forint tiszta haszna volt. Sajnos, az uradalmi kimutatások egy rovaton szerepeltették a lisztes és olajütő malmok bevételét, kiadását. Malmok járandósága: bevétele: Malmok járandósága: bevétele: 1824. jún. 2956 Ft 287 Ft 1825. okt. 1842 Ft 535 Ft 1824. aug. 2667 Ft 1826. jún. 3215 Ft 748 Ft 1825. szept. 5943 Ft 4101 Ft 1826. júl. 8956 Ft 6489 Ft111 A járandóság magába foglalja a hátralékot is. A jobbágyok kezén levő malmok taksája 1827-ben 3310 forint. 10. Mészárszék joga A mészárszéktartás földesúri haszonvételét szintén a városnak engedte át Károlyi Sándor. Később is többször megerősíti: ,,Az Mészárszéket is, mely Domminale, né- kiek engedem”. Talán nem is az itt elmért hús a legfontosabb, hanem az állati bőrök, amelyekből pénzt tud csinálni a város. A bírák 1730. évi leveléből látjuk, hogy eladogatták Kecskeméten lakó Mészáros Pálnak. „A mi mészárszékünkben esett és ezután esendő Marhabőreinket, válogatás nélkül harmadfűig az párját 10 máriásokon és egy petákon, az á át mindenkor letévén tőlünk elviszi”.112 Csakhogv az uradalomnak is éppen a bőrökre lett volna szüksége — szerszámokhoz, ruházathoz — s a bőröket ezért magának követelte. A bírák erről így írtak: „Mészárszékünkben amely bőrök esnek az Őexcellen- tiája számára tartjuk, ebbül is pénzt nem várhatunk.” A mészárszék másik lényeges hozama, a faggyú szintén nem hoz pénzt a városnak, hiszen a katonaság fölemészti a világítással. Gróf Károlyi Ferenc csak egy negyedévre engedi a városnak a mészárszék tartást. A földesúrnak eső 3/4 évet kénytelen újabb költségen kibérelni. 1760-ban aztán végleg magához vette a gróf e jogot. A város először csak azt hánytorgatja, hogy a mészárszék épülete, berendezése annak idején az ő költségén készült, s az uraság nem „bonificálta” a várost. Azt is fölpanaszolják a bírák, hogy amíg a városé volt a mészárszék, a konven- cionatusok kitartása nem terhelte a lakosságot, mert a mészárszékből élelmezték őket. Most „azokat is a szegénységgel kell tartatni, adván egynek-egynek nyolcvan tyúkot, a pintérnek százötvenet.” 111 Ol. KcsL P 394. 28. cs. 3. sz. 112 Uo. P 398. 63. cs. 27 994. 100
