Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Vass Előd: A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása
15. táblázat: Szeged város gabonatermelésének 1548. évi megoszlása Gabonafélék Tizedmennyiség Összestermés Egy háztartás kile mértékben q-kg. mértékben q-kg átlagban Búza 1000 3100,00 q 7,75 q Kétszeres — — — Zab 100 310 00 q 0,77 q Árpa 100 310,00 q 0,77 q Köles 180 558,00 q 1,68 q ÖSSZESEN: 1380 4278,00 q 10,68 q 16. táblázat: A szegedi náhije gabonatermelésének 1548. évi megoszlása Gabonafélék Tizedmennyiség Összestermés Egy háztartás kile mértékben q-kg mértékben q-kg átlagban Búza 1732 5 369,20 q 10,22 q Kétszeres 1159 4 592,90 q 8,74 q Árpa 312 967,20 q 1,84 q Köles 40 164,00 q 0,31 q ÖSSZESEN: 3243 11 093,30 q 21,11 q 17. táblázat: A csongrádi náhije gabonatermelésének 1548. évi megoszlása Gabonafélék Tizedmennyiség Összestermés Egy háztartás kile mértékben q-kg mértékben q-kg átlagban Búza 1993 6 178,30 q 14,78 q Kétszeres 744 2 306,40 q 5,51 q Árpa 586 1 716,60 q 4,10 q Köles 96 297,60 q 0,71 q ÖSSZESEN: 3419 10 498,90 q 25,10 q A török adóösszeírás egyes gabonatizedmennyiségei alapján elkészített 15., 16. és 17. táblázat megmutatja, hogy milyen gabonaféléket, milyen mennyiségben termesztettek. Szegeden kétszeres (búza és rozs) termesztése nem, de zab termesztés viszont csak itt folyt. Szeged város, a szegedi náhije 26 helysége és a csongrádi náhije 10 helysége tényszámainak összevetéséből a következő megállapításokra juthatunk. A búza termelése a legjelentősebb, közvetlen utána a kétszeres következik. Ez a két kenyérgabona súlymennyisége egy háztartásra eső átlaga a csongrádi náhije helységeiben a legmagasabb, a szegedi náhije helységei után pedig Szeged városában a legkisebb, de ez a legkisebb mennyiség 7-8 q súlya a minimális szükségletet nem tudta kielégíteni. Szeged csak a szűkebb piackörzetének számító két náhije gabonatermelésnek feleslegéből táplálkozhatott. Az árpa és köles súlymennyiségek, valószínűleg a sörkészítés céljára szolgáltak, kis mennyiségeikből feltételezhetjük. Ha feltételezzük, hogy egy öttagú kis család éves kenyérgabonaszükséglete 8-10 q volt, akkor a szegedi és csongrádi náhije helységei közel termésük felét tudták piacra vinni. Elsősorban a szegedi piacra, ahová leginkább rendszeresen bejártak. A szegedi áruforgalom vámolására kidolgozott török törvénykönyv (kanun- name) alapján az itt áthaladó árucikkek összetételéről áttekintést nyerhetünk. A szegedi nagyobb vásári körzet jelentős áruközvetítést látott el, különösen tekintettel a Szolnok—Belgrád, Baja—Arad közötti területen, melynek a szegedi vásárokon felvásárolt árucikkeit a nemzetközi távolsági kereskedelembe közvetítette tovább. A távolsági kereskedelem összetételéről is fogalmat alkothatunk a török törvény32
