Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Takács Edit: Adatok Szentes második világháború alatti gazdasági, társadalmi és politikai viszonyaihoz
A gazdasági válság idején a rendkívül nagyarányú munkanélküliség miatt csökkent a mezőgazdasági munkások bére, bár a harmincas évek második felében emelkedtek a fizetések, a bérek 1939-ben sem érték el a válság előtti szintet.97 1939 tavaszán és nyarán az alacsony munkabérek miatt a szentesi munkások vonakodtak a szerződéskötésektől. A munkavállalás megtagadásának másik oka az volt, hogy a munkások körében elterjedt, az évvégére várható földreform során az elszegődött cselédek, napszámosok nem kaphatnak földet. Sokan kedvezőbb kereseti lehetőség reményében németországi munkára vártak.98 A mezőgazdasági munkások nagy része nyáron, az aratáskor kereste meg családja számára az évi kenyérgabona-szükségletet, ezért különösen érzékenyen érintette őket az 1940-ben megjelent és 1941-ben bevezetett rendelet a mezőgazdasági dolgozók munkabéréről. Az 1940-ben megállapított munkabérek a következő évben mint maximált bérek szerepeltek, aminek következtében a mezőgazdasági munkások jövedelme — különösen ha figyelembe vesszük a közben történt áremeléseket — 1941-től rohamosan csökkent.99 1941 nyarán, Magyarország hadbalépését követően sor került az 1939-ben bevezetett kivételes állapot kiszélesítésére. Teljes gyülekezési tilalmat rendeltek el, kiterjesztették polgári ügyekre is a katonai bíráskodást, bevezették a „gyanús egyének” internálását. A lakosság fogyasztását igyekeztek minimálisra szorítani.100 Mindez országszerte kiváltotta a dolgozók ellenállását. 1941 nyarán Szentesen is általános jelenség volt a munkavállalások megtagadása.101 A szerződéskötések megtagadásának oka az alacsony bérek mellett az volt, hogy a gazdák igyekeztek az élelmezés megváltását a szerződésben kikötni, a munkások viszont ragaszkodtak a természetbeni élelmezéshez. A munkások passzivitása végül is a munkabérek maximális határának túllépését eredményezte.102 A város vezetői a munkamegtagadókkal, a „szándékosan hanyag” munkát végzőkkel szemben következetesen felléptek, internálták őket.103 A munkanélküli, illetve nincstelen, sokgyermekes családok részére 1941-ben telepítési akciót szerveztek. Az áttelepítést a Baranya vármegyei Közjóléti Szövetkezet szervezte Gödre. A tervek szerint átlag 20 kh-as parcellákat osztottak volna ki. A föld vételára 11 000 P volt, ebből 3—4000 P-t kellett azonnal kifizetni, a fennmaradó összeget 20 év alatt törleszthették vissza a telepesek. A telepítésben való részvétel feltétele volt, hogy a gazdáknak legyen meg a termeléshez szükséges felszerelésük, állatállományuk, vagy olyan nagyságú tőkéjük, mely lehetővé teszi a kapott föld megműveléséhez szükséges eszközök beszerzését. A felhívásra Csongrád megyéből 75, Szentesről 19 család, Kistelek után a legtöbb jelentkezett. Az áttelepülésre vállalkozó szentesi családok átlag 3000 P pénzzel rendelkeztek, de volt köztük hat teljesen nincstelen család is. Földje mindössze két családnak volt, 9, illetve 15 kh, ez utóbbi azonban állandó vízkárnak volt kitéve. Saját háza volt 10 családnak, 1 családnak pedig telke. Az áttelepítés előtt ezeket el akarták adni, hogy a kapott pénzből új lakóhelyükön a szükséges eszközöket stb. beszerezhessék. Az áttelepítés után mindössze egy család kívánt a földvásárlás lehetőségeivel élni, a többiek — feltehetően szűkös anyagi helyzetük miatt — csak haszonbérbe vett területeken akartak gazdálkodni. 97 Pölöskei Ferenc—Szakács Kálmán id. mű 951. 1. 38 CsmL (Szf) Csm. Alisp. ir. 133/1941. 1. sz., Alföldi Újság 1939. febr. 17., Szentesi Napló 1939. márc. 1., márc. 11., ápr. 27. 99 Pölöskei Ferenc—Szakács Kálmán: id. mű 951—953.1. 100 Ugyanott 951—953.1. és 977—979. 1. 101 Szentesi Napló 1941. június 15. 4. 1., július 12., június 28. 6. 1. 102 Ugyanott 1941. július 12. 103 Ugyanott 1941. július 9. 4.1., 1943. január 12. 3.1. 233
