Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Takács Edit: Adatok Szentes második világháború alatti gazdasági, társadalmi és politikai viszonyaihoz

A háború menetében 1943-ban bekövetkezett változások a terhek további növekedéséhez vezettek: már januárban megjelent az új beszolgáltatási rendelet, megtörtént a Jurcsek-féle terménybeszolgáltatási rendszer bevezetése. A beszolgáltatási rendszer alapja a földek kataszteri tiszta jövedelme volt, amely már megállapítása idején sem tükrözte a földek valóságos jövedelmezőségét.29 A rendelet megjelenését követően, még 1943 márciusában a Csongrád megyei Gazdasági Egyesület feliratban kérte a minisztériumtól a rendelet módosítását. A feliratban rámutattak a rendeletnek elsősorban a kis- és középbirtokosokat érintő aránytalanságaira, „az alföldi gazda szemtermesztés mellett még a beszolgáltatandó gabonáját sem tudja megtermelni, nemhogy a saját szükségletét és a vetőmagot fedezni tudná.”

Kérték a rendeletben megállapított egységek 40%-os csökkentését.30 A Csongrád megyeiekhez hasonlóan országszerte születtek tiltakozó feliratok, memorandumok, de a minisztérium valamennyit visszautasította, mivel a rendelet végrehajtásához a „legszigorúbb közérdek fűződik.”31

A beszolgáltatási rendszer elleni fellépések, a terményfelesleg letagadása, eltitkolása 1942-től általánossá vált, különösen 1943-ban öltött országos méreteket.32 Januárban több ízben felszólították a szentesi gazdákat, hogy tegyenek eleget beszolgáltatási kötelezettségüknek. A mulasztó gazdák ellen rendőrségi eljárást indítottak.33 1943 áprilisában a főispán már arról számolt be, hogy eddig 4000 Csongrád megyei gazda ellen indítottak eljárást.34 A szigorítások, a rendőrségi eljárások ellenére 1943 őszén ismét általánossá vált a termények letagadása, novemberben már több száz szentesi gazda ellen indítottak rendőrségi eljárást a beszolgáltatások elmulasztása miatt.35

A város gazdasági életére a mezőgazdaság túlsúlya a jellemző, az ipar fejletlen, nagyrészt a mezőgazdasági termékek feldolgozására, a lakosság helyi szükségleteinek kielégítésére terjedt ki. Ebből következik, hogy nagyvállalatokról, gyárakról szinte nem is beszélhetünk, a kisipar egyeduralma volt jellemző. A kisiparosok száma 1934-ben 808 volt, számuk a II. világháború éveiben sem változott. A kisiparosok szakmánkénti vizsgálata mutatja, hogy a szolgáltatóipar aránya volt a legmagasabb.36 A háborús konjunktúra a szentesi kisiparosok helyzetén még átmenetileg sem javított. A kisipar fejlődését mindig a felvevő piac, a mezőgazdasági népesség jövedelme határozta meg. Mint láttuk, a második világháború alatt a mezőgazdaság súlyos gondokkal küzdött, komoly veszteségei voltak. Ebből következett, hogy a kisiparosok helyzete is romlott. Már 1938-ban súlyos munkahiánnyal, növekvő munkanélküliséggel kellett számolniok. A munkanélküliség különösen az asztalosokat, valamint a fa- és építőiparban dolgozó kisiparosokat, kőműveseket, ácsokat érintette. Az ipartestület,37 a városi képviselőtestület38 egyaránt foglalkozott a kisiparosok munkához

29 Dr. Fehér István id. mű 57.1. Korom Mihály id. mű 79. i.

30 Szentesi Napló 1943. március 18. 3. 1.

31 Ugyanott 1943. március 25. 3.1., március 18. 3.1.

32 Korom Mihály id. mű 117.1. Dr. Fehér István id. mű 58.1.

33 Szentesi Napló 1943. január 15. 6. 1., január 28. 5.1., január 30. 7. 1.

34 Ugyanott 1943. április 15. 5. 1.

35 Ugyanott 1943. december 23. 4. 1.

36 A kisiparosok száma szakmánként: agyagiparos 9, asztalos 49, ács 35, bádogos 8, bognár 30, borbély 48, cipész 166, cukrász 4, férfiszabó 83, fényképész 4, kosárfonó 13, kovács 73, kőműves 63, lakatos 28, hentes 35, molnár 13, műszerész 10, kalapos 3, női szabó 50, nyomdász 6, órás 10, pék 16, szíjgyártó 10, szobafestő 25, szűcs 6, takács 7, üveges 7, vendéglős 28, villanyszerelő 10, egyéb 59, összesen 808. Lantos Iván id. mű 63—81. 1.

37 Alföldi Újság 1939. január 4. 1.1., január 12. 3. 1.

38 CsmL (szf) Szentes Képv. jzkv. 51/1938. kgy. sz.

221