Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Vass Előd: A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása
A 7. táblázat a szegedi Belső-Palánk utcáit a török összeírások előfordulásainak rendjében mutatja be. Ezenkívül az 1522. évi dézsmajegyzék utcánkénti családfőszámaival az utcák viszonylagos lakottságát kívánja bemutatni. A Belső-Palánk területén, melyet Joseph Bainville 1850. évi térképe alapján vizsgáltunk, az 1522. évi dézsmajegyzék és az 1548. és 1553. évi török defter szerint öt utca volt. Ha a török város szemlélet szerint nézzük, ahol az utcák nem összekötik, hanem elválasztják a két oldalán épült házcsoportokat, akkor a Tiszával párhuzamosan futó utcákkal találkozhatunk. A mai Április 4. útja és a Lenin krt. találkozásánál levő csomóponttól a Tiszától befelé számítva a Szántó, vagy Kis Szántó utca, a Szent Demeter utca, ennek a Vár előtti Latorján térhez közel eső részén a Kis Latorján utca, a Nagy utca és a Boldogasszony utca ágazott ki. A Szegedre 1542 végétől beköltöző törökök a Vár területén kívül a Belső-Palánk területén legelőször a Boldogasszony utca házait vették igénybe. 1548-ban a szegedi szandzsákbég lakása is itt került feltüntetésre, ezért az utcát más néven a szandzsákbég városnegyedének is nevezték. A Boldogasszony utca eredetileg a Belső-Palánk nyugati részén, a mai Április 4. útja vonalában, a mai Kárász utca és Oskola út között haladt. A törökök az 1543 utáni években a Belső- Palánkot körülsáncoltatták, így a sánc nyugati vonulata közvetlenül a Boldogasszony utca nyugati oldalán haladhatott. Az 1548. évi adóösszeírásban feljegyzett Boldog- asszony utca városnegyed, törökül mahalle, a mai Kárász u. és Oskola u. között feküdt. Ezt a mahallét a törökök már 1578-ban Hoszrev mir-i alaj meszdzsid városnegyednek hívták. Az elnevezés Hoszrev mir-i alaj által alapított mohamedán imaház (meszdzsid) meglétéről tudósít, s a „mir-i alaj” cím pedig a szandzsákbég alá rendelt szpáhi lovasok parancsnoki beosztása volt. Az első dzsámit a vártemplomból alakították át, s Szultán Szulejmán Dzsámiszi nevet viselte, ahogy erről közel száz év elmúltával Evlia Cselebi leírásából tudomást szerezhetünk. A második mohamedán templom (dzsámi) kialakítására 1550-es évek végén kerülhetett sor, amikor a Belső- Palánk területéről a magyarokat kitelepítették. A középkori Szent Demeter templom ezután a Dzsámi-i Serif-i Hasza nevet viselte. A mai Dóm tér és a Tisza között a róla elnevezett városnegyed (mahalle) húzódott. A fenti két városnegyed között, a mai Oskola u. és a Révay u. közötti városnegyed a Nagy utca mahalle, 1560-tól a Meszd- zsid-i Hasza nevet viselte. 1560-tól a Belső Palánk területén csak mohamedánok éltek az összeírások szerint, a korábbi Szántó u. és Kis u., valószínűleg a Dzsámi-i Serif-i Hasza városnegyedbe olvadt bele. Az arról szóló hírek, hogy Szeged várát a törökök építették, esetleg nem a várra, hanem a Belső-Palánk körülsáncolására vonatkozhatott. A vár a törökök birtokába jó karban kerülhetett, mivel még 1542 nyarán is váradi kőművesek építették, s a török csak 1549/50-ben építette tovább.30 8. táblázat: A szegedi Felső-Város és népessége 1522—1620 között 6. VARGA UTCA (1560-ban és 1570-ben FÖLSŐ VÁROS) ÉVEK 1522: 49 cs. fő, 1548: 48 cs. fő, 2 ház. fiú, 13 leg. fiú, 4 ház. test., 8. leg. test., 63 ön. leg., 2 özv. 1553: 67 cs. fő, 1560: 10 cs. fő, 3 leg. fiú, 30 Cs. Sebestyén Károly, Szeged középkori vára, Szeged 1928., 8—9. 1. a régebbi városkép kialakulásáról még Péter László, Szeged utcanevei, Szeged 1974., 7.1., a Belső-Palánk mohamedáni- zációjáról: Halasi-Kun Tibor, i. m., 5—15.1., a várbeli mohamedán templomról: Karácson Imre, Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai, Budapest 1904—1908., ezenkívül említi még a szegedi vár építését és „a vár szent mecsetjét”: Velics László, i. m. I. köt., 68.1. 21
