Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Sárközi István: Klebelsberg Kunó kulturpolitikája és annak szegedi aspektusai

1926—1931 között, a szegedi egyetem és a klinikai negyed, a szegedi tanárképző főiskola, a pécsi és a debreceni egyetemek elhelyezése és építése, a Tihanyi Biológiai Intézet létesítésén kívül külföldön: Bécsben, Berlinben, Rómában létesített intézetek a belföldi és külföldi ösztöndíj biztosítása az uralkodó osztály, az értelmiség gyermekei tudományos képzéséhez, rendeletéi, valamint beszédei és cikkei arról tanúskodnak, hogy Klebelsberg Kunó valóban hivatott és rátermett vezető egyénisége volt kora és társadalma uralkodó osztályának.

Higgadtan és igen megfontoltan érvelt az ellenforradalmi konszolidációs politika mellett és esetenként még saját népelnyomó osztályának túlzottan „keményfejű” képviselőivel szemben is.

Klebelsberg gyűlölte a forradalmakat, s azokat a magyar nemzet lelkiségével szemben idegen és ahistorikus jelenségeknek tekintette. Az 1918-as polgári demokratikus és az 1919 proletárforradalmat „Károlyi és Kun-féle silány zendülés”-nek minősítette.

Mélységesen gyűlölte a munkásosztályt és a szegényparasztságot és félt is tőlük. Félt attól, hogy ha azok hatalomhoz jutnak veszélybe sodorhatják a tőkés-földesúri osztály hatalmát. Még az 1918 évi polgári demokratikus forradalom győzelme előtt, a Budapest Népjóléti Központja népművelési osztályának értekezletére meghívott tisztviselők előtt arra a veszélyre figyelmeztette hallgatóságát, „amelyeket a forradalmi veszély okoz azáltal, hogy nyomást gyakorolhat az állam központi szervezetére és ... az államot nem kívánatos irányba sodorhatják.”39 S az 1919-es magyar proletárdiktatúra megdöntése után sem szűnt meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a marxista—leninista eszmék hatása a magyar proletáriátusra és a haladó értelmiségre. Ezt Klebelsberg Kunó is világosan látta. Klebelsberg történeti elemzése szerint az 1918-as októberi polgári demokratikus forradalom az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság, s a marxizmus—leninizmus eszméinek térhódítása „Korszakalkotó tények a nemzet kulturális életében” is, s „a nemzet zömének gondolkodása új irányt vett”. Egyes szélsőséges irányzatok elhatalmasodása katasztrófákba vezet s ez „a nemzet nagyobbik részében azt a meggyőződést váltotta ki, hogy ezeknek az erőknek a korlátlan fejlődését mindenkép meg kell akadályozni.”40 Klebelsberg és a rendszer más konzervatív reakciós ideológusai arra a következtetésre jutnak, hogy a proletariátus „szélsőséges” irányzatainak fékentartására nem elégséges a kommunisták tevékenységének törvényes betiltása, a kommunizmus eszméit nem lehet megsemmisíteni „csak” a brutális kínzásokkal, bebörtönzésükkel, hanem hatalmas ideológiai küzdelmet kell indítani és megvívni ezek ellen az eszmék ellen. Találóan állapította meg Balogh Sándor történészünk, hogy a magyar Tanácsköztársaság megdöntése után „a Horthy-fasizmusnak a megfélemlítés legdrasztikusabb eszközeinek alkalmazása mellett olyan eszmékre is szüksége volt, amelyek az uralkodó osztályok érdekeit ,,közös nemzeti érdek ” gyanánt el tudjuk fogadtatni a dolgozó tömegekkel. ”41 Ebben a helyzetben, amikor a trianoni imperialista szerződéssel egyharmadára zsugorodott Magyarország és a marxista forradalmi eszmék mélyen gyökereztek, és az a tény, hogy a magyar proletariátust hatalmától a magyar reakciós erők csak külső imperialista segédlettel tudták megfosztani, Klebelsberg rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított a magyar burzsoázia közös céljainak megvalósítását elősegítő eszmék terjesztésének, a világnézeti nevelésnek, az elemi iskoláktól kezdve az egyetemekig.

39 Klebelsberg Kunó beszédei, cikkei és törvényjavaslatai 1916—1926. Budapest 1927. 333 oldal.

40 Balogh Sándor: Klebelsberg és a magyar neonacionalizmus. Valóság 1959. 3. szám. 22.1.

41 Klebelsberg Kunó válogatott beszédei, cikkei és törvényjavaslatai 577. 1. Az iskolán kívüli népművelés.

198