Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Bárány Ferenc: Az álmunkás pártok kísérlete a viharsarki agrárszegénység „nemzeti alapon” történő megszervezésére a Horthy-korszak első évtizedében
A Belügyminisztérium 1929. augusztus 23-i körrendeletében kérte a helyi hatóságokat, hogy akadályozzák meg a párt működését, új szervezetek alakulását.117 1929 végén Dénes ismét megkísérelte átszervezni a Magyarországi Földmíves és Munkáspártot. A párt neve „Parasztpárt” lett. Vidéken szervező munka indult a földnélküli és parcellás parasztok között. A Belügyminisztérium bizalmas körrendeleté kérte a főispánokat és kerületi rendőrfőkapitányokat, hogy az „ily irányú gyűlések megtartására irányuló kérelmeket megfelelő indoklással utasítsanak el s a meg nem engedett gyűlések megtartását a rendelkezésre álló törvényes eszközökkel feltétlenül akadályozzák meg.”118 A Dénes-párt tehát a rendszernek tett, ellenzékhez nem méltó gesztusai, behódolási lépései ellenére sem lett a rendszer édes gyermeke. 1929 végén választást írtak ki a dorozsmai kerület képviselőjének helyére. Dénes is fellépett. A küzdelem figyelemreméltó jelensége, hogy Friedrich István is a kerületbe utazott Dénes támogatására. Dénes azonban ennek ellenére alul maradt a kormánypárti jelölttel szemben.119 Valamivel nagyobb sikerrel szerepeltek a párt tagjai a megyei törvényhatósági választásokon. Békés megyében 116 kormánypártit, 11 polgári ellenzékit, 4 munkáspártit és 37 szociáldemokratát választottak meg.120 E számokból nyilván nem lehet levonni messzemenő következtetést, de mégis jelzi a párt megyei politikai súlyát, a szociáldemokrata befolyáshoz való arányát. A világgazdasági válság éveiben a Parasztpárt befolyása tovább növekedett. A válság új lehetőségeket tárt fel a párt előtt, megkezdődött történetének egy újabb szakasza. * * * Visszatekintve a Csizmadia Sándor és Dénes István által irányított pártalakulat egy évtizedes történetére, megállapíthatjuk, hogy annak tömegbázisát, részben osztálybázisát a parcellatulajdonra törekvő földmunkások és a törpebirtokosok alkották. Kezdetben ugyan, még Csizmadia idejében a pártvezérek kacérkodtak az ipari munkásság bevonásával, később azonban egyre egyértelműbben parasztpártnak tekintették magukat, amit a párt nevének változásai jeleznek. A párt politikai-ideológiai jellegének meghatározása igen bonyolult feladat, mert a párt tevékenységében, ideológiájában az antifasiszta demokratikus tendenciák mellett megtaláljuk a reakciós, antidemokratikus vonásokat is, amint ez általában jellemezte a korszak polgári-kispolgári ellenzékét.121 Az említett tendenciák a párton belül állandó harcban álltak egymással, amit érthetővé tesz a kisparaszti agrárproletár tömegbázis, valamint a párttagok és vezetők egy részének korábbi szocialista mozgalmi múltja, ami termékeny talajt jelentett a demokratikus elemek meggyöke- resedéséhez. A párt vezetőinek együttműködési szándéka, az a törekvése, hogy a párt zavartalan működését biztosítsák, a demokratikus tendenciákat torzította. A tömegbázis és a kormánytól remélt támogatás között kiáltó ellentmondás keletkezett, amit Csizmadia és Dénes erőfeszítései nem tudtak feloldani. A párt demokratikus-progresszív vonásai közül kiemelhető a nincstelen földmunkások földhözjuttatásának szüntelen követelése, „a föld azé legyen, aki meg117 PI Arch. 651. f. 5/1929. augusztus 23. (6716) 118 PI Arch. 651. f. 5/1929. október 3. (7350) 119 Makói Friss Újság, 1929. október 19. és 26. és Délmagyarország, 1929. október 12., 13., 16., 23. és 26. Dénes a nyílt szavazás és a csendőrterror ellenére is kapott 1435 szavazatot! 120 Orosházi Újság, 1929. november 7. 121 E témában igen figyelemreméltó, eredeti megállapításokra jut: Lengyel Klára: A fasizmussal kapcsolatos történelmi analógiákról... MSZMP Budapesti Biz. Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem Elméleti és Módszertani Közleményei. 1973. 11. sz. 77.1. 183
