Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Bárány Ferenc: Az álmunkás pártok kísérlete a viharsarki agrárszegénység „nemzeti alapon” történő megszervezésére a Horthy-korszak első évtizedében

párt igazi arcát. Kritikus pillanatban a kormánypárt ügynökének szerepét töltötte be, és ezt aligha lehet taktikai okokra hivatkozva menteni.

A választás bebizonyította, hogy a Munkáspárt ha országosan nem is, de az országnak ebben a részében számottevő politikai tényező. Megerősödött Dénes István tekintélye, pozíciója, lehetőséget kapott a földmunkások érdekeinek következetes képviseletére, a baloldali erőkkel való együttműködésre. „Úgy látszik Dénes István lesz a földművelő nép vezére, mert Áchim L. András nyomdokain halad. Úgy mint 48-ban Kossuth Lajos nem magyar származású kezdeményezésére, most Komlós községből indul ki új Magyarország felépítésére” — írta az Alföldi Paraszt Újság, jelezve a Dénessel szembeni elvárásokat és reményeket.60

Dénes mint parlamenti képviselő igen aktív volt. Gyakran tartott képviselői beszámolót, 1922 és 1926 között számtalan interpellációt nyújtott be, majd minden lényeges kérdéshez hozzászólt. Megnyilatkozásai alkalmával feltárta a földmunkások alacsony bérét, a lehetetlen egészségügyi, szociális viszonyait, a földreform során alkalmazott politikai megkülönböztetést, a törvénnyel való visszaéléseket. Mindannyiszor hangsúlyozta azonban, hogy a forradalom elkerüléséért szól, a reformok híve, nemzeti alapon és istenfélelemben akarja nevelni a földmunkásokat. Földhöz- jutást szigorúan a kártalanítás alapján tartotta helyesnek, de a „méltányos ”ár szükségességét hangoztatta.61

A Munkáspárt továbbra is élénk érdekvédelmi tevékenységet folytatott. 1922 áprilisában a sarkadi, orosházi, tótkomlósi, gádorosi, békéscsabai, nagyszénási, pusztaföldvári és csorvási helyi szervezetek képviselői küldöttségben jártak a Belügy- és a Földművelésügyi Minisztériumban a párt elleni hatósági visszaélések megszüntetése és munkaalkalmak biztosítása érdekében. Csorváson és Békéssámsonban a párt írta össze a földigénylőket, és védte érdekeiket. A tótkomlósi szervezet a minimális munkabérre dolgozott ki javaslatot.62 Az orosházi szervezet 1923 szeptemberében a következő hirdetést tette közzé: „A Magyarországi Munkáspárt elnöksége felhívja mindazon teljesen nincstelen földmunkásokat, akik képtelenek ruhát és lábbelit szerezni, e hó 27-én és 30-án jelentkezzenek a Munkáspárt irodájában.63 64 Csorváson az a hír járta, hogy csak az kap földet, aki tagja a pártnak, a párt vezetői tárgyaltak az „urakkal”.61

A párt irányvonala, tevékenysége egészében alkalmas volt arra, hogy a földreform, a földhözjutás illúziójában élő szegényparaszti földmunkás tömegek között növelje befolyását. Ám a választásokkal megerősödött rendszer és a kormány számára, mivel rettegett mindenféle tömegmozgalomtól, a párt megerősödése nem volt kívánatos. Az ellenforradalmi rendszer nem tűrte el, hogy a parasztságot, ha mérsékelt formában, „nemzeti alapon is”, a rendszer ellen szervezzék. A kormány megszüntette a párttal szemben a csendes támogatás politikáját, nem fékezte a helyi hatóságok pártellenes fellépéseit. Mindez súlyos csapást jelentett a Munkáspártra, 1923— 1925 között visszaszorult, befolyása csökkent, szervezetileg teljesen elgyöngült, betiltották a párt lapját, „A rög”-öt.65

60 Alföldi Paraszt Újság, 1922. július 2.

61 Dr. Dénes István: Harc a föld népéért... és A végzetes szanálás. Bp. 1929. c. kötetekben közölt parlamenti beszédei alapján.

62 A rög, 1922. április 30. és május 15.

63 Orosházi Friss Újság, 1923. szeptember 27.

64 BmL Főisp. biz. ir. 1926—81.

65 Bethlen István titkos iratai. Az iratokat sajtó alá rendezte, a bevezetőt és a magyarázatokat írta: Szinai Miklós és Szűcs Lászlóné. Kossuth, 1972. 139. 1. és Földmunkás- és szegényparaszt- mozgalmak Magyarországon 1848—1949. II. k. Szerk.: Pölöskei Ferenc és Szakács Kálmán. MEDOSZ-kiadás. 1962. 701. 1.

173