Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Vass Előd: A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása
A szegedi náhijében a 20 háztartásnál kisebb falvak az összes 52%-át alkotják. A 21-40 háztartás közötti szinten az összes helység 28%-át találjuk. A csongrádi náhijében a 20 háztartásnál kisebb helységek az összes helység 30%-át, s a 21-40 háztartás közötti helységek pedig csak 20%-át jelentik. Viszont az 51-70 háztartás közötti helységek az összes helység 40%-át teszik ki, ami a szegedi náhijétől a helységek nagyságrendje alapján élesen megkülönbözteti. A török „kapu” adóegység egyes helységek szerinti száma, a török „hane” adóegységhez viszonyítva annál egyenletesebben osztódik el. Ez az arány a falusi háztartások és a török fejadófizetők száma közötti különbségre mutat. Korábbi kutatások alapján tudjuk, hogy 1544— 1565 között készült török adóösszeírásokban a fejadót fizetők (hane) az összes családfők (müzevedzs) számának a nógrádi szandzsákban csak 80%-át, a szekszárdi szandzsák szultáni hász-birtokain pedig 73%-át, s a simontornya-koppányi szandzsákban szintén 80%-át tették ki. Ebből arra következtetünk, hogy a török adóztatás szabályrendeleteiben említett hat forintos cenzust fizetni nem tudó családfőket a fejadó megfizetésére nem kényszerítették. Ez a körülmény a földdel rendelkező, illetve saját háztartást vezető telkesjobbágy családfők arányát a zsellér családfőkkel szemben tükrözi. A fenti adatok szerint Nógrád, Somogy és Tolna megyében a zsellér családfők aránya az összes családfők 20-30%-át közelítette meg.24 25 A szegedi náhijében 1548-ban összeírt családfők (müzevedzs) összes számának a fejadófizetők (hane) száma csupán 71 %-át adja, ami a fenti kutatások eredményeit támasztja alá. Ezek a megállapítások viszont megkövetelik, hogy a népesség megközelítő valódi számának kiszámítása érdekében a hiányzó fejadófizetők számát 29 %- kai utólagosan megnöveljük. Mindezeket azért mondtuk el, hogy a szegedi és csongrádi náhije népességének 1548. évi számát és megoszlását pontosabban ábrázolhassuk. A népesség számának kiszámításánál az összeírás hiányosságait és figyelembe kell venni, így az összes kimaradókat. Ezek közé tartoznak az összeírás elé bemásolt törvénykönyv szerint a falusi bírók és papok, a török szolgálatot vállaltak, akiket müszellemnek neveztek. Ezenkívül még az 1548. évi adóösszeírásunk falvankénti névjegyzékeiben csak egytagú utónévvel szereplők, akik gazdasági cselédek lehettek. Több esetben nevük után bejegyzésre is került: „szolga legény, vagy nős szolga”. Ezek száma átlagosan a 10%-ot is túlhaladta. A fentiek voltak azok, akik adót nem fizettek, s így se a török „hane”, se a „kapu” adóegységek számában nem szerepeltek. A népesség hozzávetőlegesen teljes számának kiszámításához, a megadott török adóegységek számát mintegy 40%-kal szükséges megemelnünk. A népesség számának kiszámításánál a török „hane” adóegység vagy a családfők számát a kialakult ötös szorzóval szorozzuk be, s utána a feltételezett lélekszá- mot ennek 40%-val, megemeljük. Az öt fővel számított kis családok létszámát kell az összeírásból kimaradtakkal megemelni. A népesség lélekszámából egy háztartásra hány fő esik átlagosan az a török kapu adóegység számával való osztásból tudhatjuk meg.2,i A 4. táblázatban az 1548. évi adóösszeírásban feltüntetett házas családfők száma Szegeden kiugróan magas, a többi helységhez viszonyítva, ami az egy háztartásra eső lélekszám különbségével magyarázható meg. Szegeden egy átlag háztartásra hét lélek esik, a többi 26 faluban csupán 6 lélek. Ez a szegedi nincstelenek jelen24 Káldy-Nagy Gyula, A dzsizje defterek és a tahrir defterek népességstatisztikai forrásértéke: in Történeti Statisztikai Közlemények, III. évf., 1—2. szám, Budapest 1959., 108—112. 1. 25 Győré Kornél, i. m. 173. i. a Káldy-Nagy Gyula által megadott ötös szorzóhoz még 30%-t rászámító módszere sem elég sokszor, ezt munkánk igazolja. Minden forrásnál külön kell megállapítani az ötös szorzóhoz szükséges kiegészítést, attól függően mennyien vannak, akik az összeírásból kimaradhattak. 16