Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Bárány Ferenc: Az álmunkás pártok kísérlete a viharsarki agrárszegénység „nemzeti alapon” történő megszervezésére a Horthy-korszak első évtizedében

November elején Csizmadia kiadta a Kikelet című hetilapot, amely programja szerint mint a földmunkások és kisgazdák politikai lapja jelent meg. A lap megindításához a pénzt Rubinek Gyula földművelésügyi minisztertől kapta, akinek felajánlotta szolgálatait.4 5 A decemberig megjelenő Kikelet az árulás leplezésére azt hangsúlyozta, hogy a szerveződő csoportnak a szociáldemokrata párttal történő szakítása nem jelenti egyben a szocialista elvtől való eltávolodást. „Sőt, olykor azért kell elválni a párttól, hogy az ember elvei mellett maradhasson.” „Mi szociáldemokraták voltunk a bolsevizmus alatt is, azok vagyunk ma és azok leszünk a jövőben is. A szociáldemokrata ipari munkásokkal együtt akarunk küzdeni a haladásért és a szocializmusért.” — olvashatjuk a Kikelet hasábjain. Másutt ugyanezt úgy fogalmazzák meg, hogy ha szociáldemokraták akarunk maradni, függetleníteni kell magunkat a szociáldemokrata párttól.6 Nyíltan vallották a földmunkás-kisbirtokosok külön szervezetének szükségességét, mert velük — úgymond — nem törődtek a szociáldemokrata mozgalomban. A proletárdiktatúrát a kurzus hangnemében gyalázták, és ők is a „zsidók művének” tekintették. A cikkeket a nacionalizmus és ennek szélsőséges változata primitív, alpári antiszemitizmus jellemezte. „A szociáldemokrata pártban ma is zsidók kormányoznak” — visszhangozták a kurzuslovagok propagandaérveit.6 A jobboldali reformistákhoz hasonlóan elutasították az ugrásszerű fejlődést, a harc eszközének a „meggyőzést” és nem az „erőszakot” vallották. Mindezekből kitűnik a marxizmussal, a szocialista eszmékkel való tényleges szakítás, ha ezt formailag még tagadták is. Döntő pontokon kapcsolódnak a kurzus eklektikus ideológiai rendszeréhez, kárt okozva ezzel a szocialista mozgalomnak.

Csizmadiáék november végén, december elején létrehozták a Független Földmunkás és Kisgazda Pártot.7 December közepén felhívással fordultak a román megszállás alatt levő területek földmunkásságához, lobogóként használva Csizmadia Sándor nevét.8 9

Csizmadia karácsonyra Mátyásföldre összehívta a földmunkásszövetség választmányát, ám a szövetség ott megjelenő szegedi 30-as választmányával közölték, hogy kongresszust tartanak, illetve pártgyűlést, így ott szociáldemokratáknak semmi keresnivalójuk.'J A szakadás tehát a földmunkásmozgalomban formailag is ténnyé vált. A szociáldemokrata földmunkások január 18—19-re hívták össze a közgyűlést és a kongresszust.

December 21-én Mátyásföldön állítólag 116 község 84 küldöttének jelenlétében tartották a Földmunkások és Kisbirtokosok Pártjának első országos pártgyűlését. A pártgyűlésen elhangzott felszólalások sürgették a földreform végrehajtását. Rajki Sándor a szabad agitáció biztosítását, mások az ártatlanul bebörtönzött, internált

4 Földmunkás- és szegényparaszt-mozgalmak Magyarországon 1848—1949. II. k. Szerk.: Pölöskei Ferenc és Szakács Kálmán. MEDOSZ-kiadás. 1962. 650—651.1. Csizmadia ellen minisztertanácsi határozattal megszüntettek minden eljárást a tanácskormány idején viselt népbiztosi szerepléséért, hogy így is támogassák bomlasztó tevékenységét. OL FM Ein. 1920 — 161.

5 Kikelet, 1919. november 17. és 23.

6 Kikelet, 1919. november 23.

7 Népszava, 1919. december 7. A szövetség és a párt szervezésében Csizmadia Sándor, Takács József, Ladányi Dezső, Czikora János, ifj. Csizmadia Sándor, Rajki Sándor, Horváth István, Németh András és Kálmán Imre vettek részt. A központi vezetőségbe bevonták tehát az orosházi, csorvási és karcagi földmunkás csoportok vezetőit is. A párt nevét később Földmunkások és Kisbirtokosok (vagy Kisebb Birtokosok) Pártjára változtatták.

8 Kikelet, 1919. december 15.

9 Népszava, 1919. december 23., Kikelet, 1919. december 29. és Földmívesek Lapja, 1920. január 3. A Csizmadia-féle földmunkásszövetség elnökévé Csizmadia Sándort, alelnökévé Takács Józsefet választották. A vezetőségbe került Rajki Sándor, Kálmán Imre, Németh András, Laskay Mihály és Horváth István.

161