Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Herczeg Mihály: Szolgák cselédek Hódmezővásárhelyen 1848 előtt
c) Lakás A 18. században még előfordul a feleséges pásztor, vagy szolga, de a korszak vége felé egyre kevesebb ilyenről olvashatunk. Zsíros Mátyás kanász 1759-ben eladta a házát. A cselédek „lakása” a jószág körül volt. Láttuk a farkaskárnál, hogy a cselédek a „kunyhóban dorbézoltak”. A 18. század közepétől a szállásokon lakóépületek, tanyák is épültek. De a jószágot akkor sem lehetett magára hagyni. Közel kellett aludni, hogy a „döbögésre” fölébredjenek, ha valamelyik állat a kötelébe kevergőzik, vagy a jászolba ugrik. Korán kialakulhatott az a szokás, hogy az istállóban készítettek fekvőhelyet, vagy előtte az eresz alatt. Ahol béres nem volt, ott természetesen a gazda, vagy annak legény fia aludt kint. A szénatartóban, a jászol végében aludtak, vagy vackot készítettek. Takarónak a kankót használták, vagy subába burkolóztak. A kocsisbéres a lóistállóban vackon aludt. A vacok négy oszlophoz erősített deszkafekvőhely volt, amelyre szalmát raktak és azt lópokróccal, rossz subával letakarták. A szolgáló a konyhában alszik, vagy az ajtó hátamögött a vackon. Ez a vacok kimustrált ágy volt, szalmazsákkal. A'takaró pokróc, rossz kabát. Nagyobb gazdaságokban a gazdát helyettesítő öregbéres külön kis béresházban lakott, feleségestül. Nem volt ismerős Vásárhelyen az olyan tömeges cselédlakás, amilyenekről Illyés Gyula festett megrázó képet a Puszták Népében. d) Bánásmód, emberi kapcsolatok A bérlevelekből látjuk, hogy a cseléd bérezése pénzből és természetbeni juttatásokból állt. Ez nemcsak pénzgazdálkodás fejletlenségére utal csupán, hanem jelzi a patriarchális kapcsolat fennmaradását. Szeremlei szerint a gazda és a cseléd közti viszony emberséges, szinte patriarchális volt. A család tagjának tekintették a cselédet, de nem csak az étkezésnél. Ugyanaz a bánásmód illette meg, amelyben a gazda fiai és lányai részesültek, „ideértve a fenyítést is”.203 Meglepően hasonló eredményre jutott Szilágyi Miklós is, a közeli Gyoma mező- gazdasági társadalmának vizsgálatakor. A patriarchális gazda—szolga viszony esetén a szolga ...„nem egyszerűen munkaerő. Életmódját is meghatározza a komplex családi üzemhez tartozás, hiszen természetesnek kell tekintenie az élet fenntartásához szükséges juttatásokat, nem remélheti munkaerejének tényleges ellenértékét, mert a család más tagjai sem kapják meg... ugyanolyan tevékenységet vártak el tőlük, mint a családhoz tartozó fiúktól”...204 Láttuk a kártérítéseknél, ha jelen volt a gazda, vagy annak fiai, a kárt sok esetben nem lehetett a szolgára hárítani. Egyébként a gazda fiai is csaknem úgy oda voltak láncolva a gazdasághoz, jószágállományhoz. A magára hagyott állatban köny- nyen kár esett volna. Bár a hatóság csak a cselédek felé él a „kóborlásért” büntető szankciókkal, — de a gazda maga is meginti hasonló kilengésért a saját fiait is, — csak az nem kerül a bírák elé. Forrásaink csak olyan eseteket őriztek meg, amelyeket a bíró tárgyalt. A házi fenyítések nagyobb részéről nem készült följegyzés, csak ha testi sértés történt, a testi épségben kár keletkezett, vagy miatta szökés történt. 203 Szeremlei Sámuel i. m. IV. k. 220. 204 Szilágyi Miklós: Mezővárosi társadalom és műveltség. Gyomai tanulmányok (Szerk. Szabó Ferenc) Gyoma 1977. 613. 1. 124
