Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Herczeg Mihály: Szolgák cselédek Hódmezővásárhelyen 1848 előtt

Makra András bérese, Mocsári Mihály és betyárja, Szűcs János „a Szarvas vendégfogadóban megrészegedvén rútul viselkedtek és a betyár teremtettével káromkodott”.130

Túri Mihály derekegyházi betyár a Nagy Csapszékben megrészegedvén „baszom atta teremtettével káromkodott...”131

2. Sok esetben magát a korhelykedést, az italozást büntették. 1744-ben Szabó István szolgája a ludasi csárdán italos állapotban a gazdája lovait egy „darab ver- mecskébe” hajtotta, majd visszament a csárdába „és ott egész virradatig dorbézolt”. A ló persze a kemény fagyban reggelre elpusztult.132

Katona János, a Zsarkó Gazdaság gulyása, amiért „egy hétig itthon korhelke- dett” 12 pálcaütést kapott büntetésül. Ezekben az esetekben talán a kötelességszegést, károkozást büntették elsősorban.133

Szabó Istók, Cz Tóth István bérese gazdája kocsijáról leugrott és a városban két nap „korhelkedett” 12 pálcaütést kapott. Kis András és Szőke Pál béreseket gazdáik kiküldték a szállásukra, de azok „nemhogy kimentek volna, hanem gyanús háznál korhelkedtek, mellyért adattak nekik 15 pálczák”...134

Hasonló esetek meg-megtörténtek.

Berta Nagy György bérest gazdája a Rétre küldte nádat vágni, de az beült a Dénesi kocsmájába, heti élelmét elcserélte italra, a nádvágásnak pedig felé sem nézett. 24 pálcaütéssel büntette a tanács.135

1790-ben Esküdt Hajdú Ferenc úr szolgáját Kovács Ferencet 18 pálcaütéssel büntették meg, mert a belgrádi hosszú fuvaron „egész uttyában részegeskedett”, hazafelé jövet pedig a „Kis Tiszába részeg lévén bément, aholott mind lovastul, mind kocsistul belé veszett”.136

A korhelykedés, italozás nemcsak károkozással került kapcsolatba, hanem gyakran lopásra is csábított. F. Nagy István juhásza gazdája 14 juhát eladta 14 akó borért, melyet Yida Jánosné „hegedüszóval maga házánál eltékozolni megengedte”. Ebben az esetben az asszonyt is megbüntették, azért, mert a pásztoroknak helyet adott és némiképpen kuita csapszéket is tartott.137

Bene Ferencet hasonló ügyben „háza elrontására” ítélték, mert ... „Maga házához sok korheleket, béreseket, pásztorokat béfogadván, azoknak sok gonoszságaikat, részegeskedéseiket, sőt paráznaságaikat” eltűrte.138

3. A pipázókat lajstromba írták össze, adót fizettek a dohányzásért. A „pipa- listárum lajstromából” kitűnik, hogy a gazda fizet a cselédjéért is, ha az dohányzik.

Pipázni azonban csak kijelölt helyen volt szabad. Akit máshol kaptak rajta, azt büntették. 1779-ben még 50 pálcaütéssel fenyegeti a tanács azt, aki a házán (szobáján) és konyháján kívül dohányzik. 1781-ben Févai Imre, Köteles Kis Ferenc embere „az utcán pipázott, ki is a város őrizői által béhajtatván adattak neki 12 pálcák”.139

130 Uo. 1778. jún. 13.

131 Uo. 1778. júl. 26.

132 CsmL (Hr) Törvsz. ir. 1744. febr. 20.

133 CsmL (Hr) Pkv. hat. 1773. nov. 23.

134 Uo. 1774. febr. 8.

135 Uo. 1774. dec. 29.

136 Uo. 1790. máj. 3.

137 CsmL (Hr) Törvsz. ir. 1755. jan. 26.

138 Uo. 1754. jan. 7.

139 Uo. 1781. nov. 2.

114