Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Herczeg Mihály: Szolgák cselédek Hódmezővásárhelyen 1848 előtt

is a baltával úgy ütötte főbe, hogy azonnal elszédült, azután pedig Tatár Péter nyakába vetvén azonnal egy pányvakötelet, lerántotta s a baltával lábát háromszor megütvén eltörte...”108

Bétsi fia János 1748-ban vasvillával átszúrta gazdája kancza lovának tőgyit. A következő évben Bátsi István fia Banga Györgynél szolgált, ahol a ló szintén megsérült a keze alatt. Ő a farkas marásának akarta beállítani, de a gazda tanúi bizonyították, hogy

...„azon lónak nyavalyája és sebesítése a szálláson a szolga kezében levő vasvillának lökése és szúrása lett légyen...”109

A réti farkasok valóban léteztek, valóban sok kárt is okoztak az állatokban. De ezt bizonyítani nem volt könnyű. Néha meg csakugyan csak ráfogták a pásztorok az állat pusztulását, melyet vagy ők megettek, vagy eladtak.

Az alábbi példákból a farkaskár körülményeit láthatjuk:

1757-ben „Banga Péter Barmának Gazdasága panaszt tett Sipter János számadó gulyássok ellen, hogy múlt télen marhájokat bévivén a rétre, a gulyás ottan hagyta és hazajővén, itthon részegeskedett és a gazdák intésére is ki nem ment, az alatt hat darabból álló marha a többitül elszaladván, azon éjszakán a farkasok mind elontották”...110

„Juhász Ferenc marháját a szállásra hajtván szolgáinak gondviselése alá bízta, a szolgák pedig estének idején az kunyhóba korhelkedvén, gondviseletlenségek miatt egy jó tehenet az farkas elontotta és megölt, ugyanannyira zaklatván a vadak az marhákat, hogy a körülbelül levő szomszédok concurrálván az béreseket indtették, hogy az marhára vigyázzanak...”111 112

1753-ban Mózes István szállásán Oláh Gyurka nevű szolgája gondatlanságából kigyulladt az istálló. Megégett 4 kocsis ló és 2 ötödfű marha. Ezért a szolga anyagi kártérítést fizetett. Volt ugyanis Oláh Gyurkának a már előző évekbeli szolgálataiért hat tehene és 2 harmadfű tinaja. Kártérítésül jószágait át kellett adni a gazdaságnak.

Gyakori kártérítési eset volt, hogy elveszett a tehén, elszalajtották a lovat, elkóborolt a sertés, verembe, kútba esett a jószág. Kisebb jelentőségű károkozásért is éltek a gazdák bérlevonással.

Dezső Ferenc lúdpásztora, Tóth Panna elégtétellel tartozott, mert „búzáját a ludakkal megétette és elprédáltatta”...113

Különösen meghökkentő a gazda kicsinyes kártérítési követelőzése Klein Márton esetében, aki a kocsisán a következőket kereste:

„elvesztett 2 bárányt, de mivel az egyik elvesztésekor a gazda is otthon volt, ezért semmi sem ítélődött, a másik pedig anélkül, hogy a kocsis oka lett volna, megdöglött, így ennek csak a bőre árát, minthogy ezt a kutyákkal ő szaggatatta el, tartozik megtéríteni 45 krajcárokban. 1 ostornyelet eltört, ezért ítél 50 krajcárt, 2 pár csizmaszárat elvitt a kocsis. Mivel egyiket a gazda neki ajándékozta, a másik párt pedig a gazda engedelme nélkül vitte el, ezért Kis István csizmadia becsűje következtében fizetni tartozik 20 krajcárt.

1 lámpás — üveget eltört s ezért fizet 30 krajcárt. A szegedi zsidók adtak néki fuvarbérbe 25 krajcárt, ezt ő elköltvén, megfizetni köteleztetik 25 krajcárt, elvesztett

108 Uo. 1794. dec. 13.

109 Uo. 1799. júl. 14.

110 Uo. 1757. jan. 31.

111 Uo. 1754. jan. 1.

112 Uo. 1753. márc. 12.

113 Uo. 1757. okt. 24.

1 I 1