Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Oltvai Ferenc: A Csanád vármegyei telepes községek igazgatása a XIX. század első felében

neveztek.120 A két református vallású helység lakóinak elöljárósága a köztük levő távolság ellenére mind gazdasági, mind a későbbi szervezkedés ügyében 1849 előtt levelezésben állottak egymással. Egyházat is jó ideig kögösen tartottak fenn. Makói, apátfalvi, palotai katolikus zsellérek vonultak ki Királyhegyesre.121 Makóiak jutottak a temesi bánságból, Csősztelekről, Csanád Heves és Pest megyékből származó zsellérekkel együtt az 1815- ben telepített Kevermesre.122 123

A régi települések között a kovácsházi pusztát Bittó Imre Heves, Nógrád, Árva, Gömör megyékből származó zsellérekből telepítette.128 Az egyik legjelentősebb telepet Pitvarost, nagylaki szlovák zsellérek szállták meg, akiknek Nagylak másodlagos települési helyük volt. Tótkomlósról kerültek oda, ahol úrbéres föld már nem jutott nekik. Megkaphatták volna a székegyházi pusztát, azonban az távol esett Nagylaktól.124 Különben Nagylak népes szlovákságából jutott a bánhegyesi pusztára is, akik Tótbánhegyest, a későbbi Nagybánhegyest alapították.125 A kamara által a pitvarosi puszta felosztása alkalmával 1843-ban telepített Albertit és Ambrózit is szlovák lakosság szállta meg. Albertibe Tótkomlósról, Nagylakról, Pitvarosról és a felsőbb megyékből települtek szlovákok. Amint arról Pesty Frigyes gyűjtéséből értesülünk, makóiak is települtek ide, de a körülmények nem feleltek meg nekik és visszaköltöztek.126 A pitvarosi pusztára települt Ambrózit 120 békéscsabai szlovák család szállta meg, akiknek eltelepülését a csabai elöljáróság is szorgalmazta.127 Ugyancsak makói, apátfalvai és palotai zsellérek érkeztek a kövegyi pusztára 1843-ban.128 Apátfalviak szállták meg Békát is 1801-ben.129 Tótkovácsházára, a későbbi Végegyházára Árvából, Beregből és Zólyom megyéből érkeztek szlovák lakosok 1815-ben. Csabaiak is csatlakoztak hozzájuk.130 Kertészségi jellegüket a kincstár 1849 után megszüntette, és a lakosoknak Bittó Kovácsházán biztosított háztelket. Azonban többen nem telepedtek át, visszamaradtak és belőlük helységet képeztek, a mai Végegyházát.131

Dombiratosra a Heves megyei Csányból és Pétervásárról kerültek telepesek.132 Apácát 1821-ben csongrádi, szentesi, békéssámsoni és kígyósi kertészek vették művelés alá.133 Kunágota pusztán 1843-ban Arad, Heves, Gömör és Nógrád megyei zsellérek települtek.134

Bálint Sándor a szegedi táj népességének kirajzását és a szegedieknek a dohány- termesztés elterjesztésében betöltött szerepét kutatva, néhány Csanád megyei ker- tészséget is talált, amelyeknek kertészkedő lakosságát részben szegediek képezték,

120 Uo. 162—163.1.

121 Pesty Frigyes: Id. mü — Királyhegyes 1864.

122 Pelle Ferenc: Id. mü 20.1.

123IFJ. Palugyay Imre: Id mü 345—346.1.

124 Szeberényi Andor: Adatok Nagylak múltjához. A Csanádmegyei Régészeti és Történelmi Társulat Évkönyve 1890/91. II. Bp. 1892. 69—71.1.

125 Bernula Mihály és Tamasi Mihály: Csanádalberti a szocialista mezőgazdaság útján a község településének 125. és a tsz. megalakulásának 20. évfordulójára. Szeged — Hódmezővásárhely, 1968. 7.1.

126 Pesty Frigyes: Id. mü. A1 érti, Ambrózi 1864.

127 Bernula Mihály: Ambrózfalva gazdasági és politikai fejlődése 1844—1969. Szeged— Hódmezővásárhely, 1969. 6.1.

128 peSty Frigyes: Id. mü—Kövegy 1861.

129 Uo. — Béka 1866.

130 Barna János szerk.: Makó és Csanád—Torontál vármegyei községek. Magyar Városok Monográfiája. Bp. 1929. 376. 1.

131 Uo. 375—379 1.

132 Bálint Sándor: A szögedi nemzet. Id. mü 163 1.

133 Miklya Jenő: Id. mü 21.1.

131 Seres József: Kunágota község társadalomrajza. Bp. 1937. 4—5. 1. Barna János szerk.: Makó és Csanád-Torontál vármegyei községek. Id. mü 333—335.1.

94