Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Oltvai Ferenc: A Csanád vármegyei telepes községek igazgatása a XIX. század első felében
Az apácai községi gazdálkodás differenciáltsága olyan volt, mint az úrbéres községeké. A többi kertészségből a gazdálkodásra vonatkozóan fennmaradt forrásaink jobbára a dohány elszámolására vonatkoznak.202 Az elöljáróság osztotta szét a lakosokra az útcsinálásra és a közmunkára kivetett kötelezettséget. Előfordult, hogy gyalogszolgálatot teljesítettek az uradalomnak, és ezt útcsinálásra használták fel. A telepesek igazgatási szervezetét az állam és a földesúr is igénybe vette. Az uradalom egyenesen azért szorgalmazta az elöljáróság szervezését, mert ezzel saját dolgát könnyítette meg. A kertésztelepekkel kötött szerződésekben meg is állapították, hogy a bérösszeg részleteit évente kétszer, május 1-én és október 1-én kell az elöljáróságnak az uradalom pénztárába befizetnie. Olyan helyzet állott tehát elő a telepek létesítésének kezdeti időszakától, hogy voltak választott elöljáróságaik, épp úgy, mint az úrbéres községeknek, és az elöljáróság vállalta ugyan a telepítők akaratát, a bérösszeg előteremtését, de vállalta a telep lakossága helyzetének megváltoztatására irányuló harcot is a földesúrral és a főbérlővel szemben, a nemesi megye elég határozatlan támogatása mellett. Ilyen formán a telep elöljárósága két tűz között élt. Elismerték választott községi szervnek, amikor a földesarnak és a főbérlőnek tettek szolgálatot, de nem ismerték el, mert magát a telepet sem fogadták el községnek, amikor nem az ő érdekeik védelmében, hanem a telepesek ügyében jártak el. Egy alkalommal az uradalmi ügyész a Csanád megyei nemesi közgyűlésen tiltakozott Pitvaros „község” elnevezése ellen. Pedig a telepnek ekkor már közel 2000 lakosa volt és 1816 óta művelték azt a területet.203 Az uradalom közvetlen irányítása alatt álló telepeken, amelyeket az uradalom a főbérlők kikapcsolásával adott bérbe, az igazgatási élet szorosabb felügyelet alatt állott, mint a főbérlőkkel szerződött telepeken. A szolgabírák esküdtjeikkel sűrűn kiszálltak a telepekre ellenőrzés céljából. Amikor a főbérlővel állottak szerződéses viszonyban a kertészek, az uradalom a főbérlőt tekintette a földesúrnak. A főbérlők különbözők voltak a telepesekhez fűződő kapcsolatukban. Akadt, aki teljesen kezében tartotta az elöljáróságot, és szinte cselédjeinek tekintette a testület tagjait. Jól szemléltette ezt a tótkovácsháziak esete, amire előbb is hivatkoztunk, amikor Lukács József főbérlő 1837-ben a jegyzőt el akarta űzni.204 A kertészfalvak életének irányításában jelentékeny szerepet játszott a vármegye. Utasításait a szolgabírók közvetítették a kertészségekhez. Csanád vármegyének 1820 előtt egy főszolgabírója volt, aki két szolgabírói járást irányított, a makóit és a battonyait. A megye harmadik járását, a nagylakit 1820 után állították fel. 1842-ben szervezték a palotai kerületet. Ettől az időtől a megnevezés is megváltozott: a makóit és a battonyait járásnak nevezték. A makói járáshoz csatlakozott a nagylaki és a battonyaihoz a palotai kerület. A megye ezek szerint igazgatási tekintetben két járásra és azokban két-két kerületre oszlott. Ez a beosztás 1849 novemberéig állott fenn, amikor a palotai kerületet megszüntették és visszaállították a korábbi három járásra való felosztást.205 A kertészségek a megyei igazgatás rendszerében a járásokban helyezkedtek el. Csanád vármegye igazgatási beosztását mutatja be a táblázat 1843-ból: 202 CsmL kg. ir. Csóti Pál bíró számadása 1846/57. 203 CsmL Csanád vm. kgy. ir. 1843—1496 sz. 204 Oltvai Ferenc: Mezőkovácsháza ... Id. mii 35 1. 205 CsmL Csanád vm. kgy. jkv. 1821—708. sz. ifj. Palugyay Imre: Id. mü 67. 1. 1 18
