Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Oltvai Ferenc: A Csanád vármegyei telepes községek igazgatása a XIX. század első felében
kamara 1840-ben a pitvarosiaknak malom felállítását engedélyezte. A falugyűlésen felszólították a lakosokat, ki-ki tehetsége szerint adjon ehhez kölcsönt, amelyet a malom jövedelméből fognak visszafizetni. A lakosok nem tudták a szükséges összeget összehozni. A falugyűlésen erre utasították az elöljáróságot, hogy idegenből szerezzenek kölcsönt, és a munkát egy helybeli és egy tótkomlósi kézművesnek adták ki. A kertésztelepek akaratát fejezte ki a bíró megválasztása. Ez a cselekmény képezte a falugyűlés legemlékezetesebb feladatát. Annál is inkább, mert az elöljáróság megválasztásának középpontjában a bíró személye állott, akire az uradalom kiküldöttje tett javaslatot, éspedig három személyre. Úrbéres mozzanatok érvényesültek a telepes községek igazgatási szervezetének létrehozásában is. A falugyűlés, — mint Pitvaroson is, nem mindig fogadta el a sorrendet. Ekkor a küldöttség, tehát a megye és az uradalom képviselői elrendelték a szavazást. A választást különben a vármegyét képviselő szolgabíró vezette le. A legtöbb szavazatot kapott jelöltet nyilvánították bíróvá. A második helyen jelöltet, illetve választottat törvénybíróvá. A hiteltetés, azaz az eskü letétele és a beiktatás a megyei küldött dolga volt. Pitvaroson a falugyűlés jegyzőkönyvébe az 1839 novemberében lefolyt választásról, amelynek napja vasárnapra esett, a következőképp számoltak be: az istentisztelet után a lakosság a templom előtt gyülekezett. Az uradalom jelöltjei: Kohán Mátyás volt bíró, Koszkó János volt törvénybíró és Benkó István voltak. A bíróságra jelöltek nevének a felolvasása után a sorrendről eltérőleg egyhangúan választották meg Koszkó Jánost bírónak, Kohán Mátyást törvénybírónak és egy harmadik személyt, akit az uradalom nem is jelölt, Rik Andrást esküdtgazdának, Muránszki Andrást perceptornak, Benkó Istvánt adószedőperceptornak, Matuska Györgyöt adószedőnek és Laukó Pált malombírónak. A megválasztottak magyarul, és szlovákul tették le az esküt. A községben egy alkalommal, amikor a község vette bérbe az uradalomtól a korcsmát, borbírót választottak. A falugyűlés határozatait rendszerint a bíró hajtotta végre, választása ezért is nagy fontosságú esemény. A bírót munkájában a szintén választás útján tisztségbe került esküdtek támogatták. Nem hiába emlékeztek Pitvaroson még a múlt század 60-as éveiben is úgy, hogy az 1816-ban települt helységben 1817-ben volt az első bíróválasztás és attól fogva nevezték „községnek” Pitvarost.183 Mivel az előljárósági tagság terhes feladat volt, miként az úrbéres községekben is, ezért csak egy évi időtartamra választják a tagokat. Pitvarosról van adatunk, hogy az uradalom csupán egy alkalommal: 1842. november 12-én küldte el képviselőjét a bíró, illetve elöljáróság választásra. Ekkor a falugyűlésen a vármegye képviseletében csupán a palotai járás szolgabírája jelent meg. Mivel ilyen eset 26 éve, a telep alapításától kezdve nem fordult elő, a szolgabíró elrendelte, hogy az esetet még a falugyűlésen foglalják írásba. A jelentésből kitűnik, hogy az uradalom képviselőjének távolmaradására a pécs- kai tiszttartóságot a temesvári kamarai igazgatóság utasította. Az igazgatóság ezzel is kifejezésre kívánta juttatni, hogy a bíró és előljáróságválasztást a községesítés, más szóval az úrbérrendezés felé történő lépésnek tekinti, — ha azon képviselteti magát. Az elöljáróság ugyanis beadványaiban, amelyet éppen az úrbéresítés tárgyában szerkesztett, az uradalom képviselőinek a falugyűlésen, éppenséggel a bíró és az elöljáróság megválasztásán való megjelenését is felhozta, úgy tüntetve fel ezt, mint amellyel az úrbéresítés volt a szándéka. A megye is úgy hozta fel előterjesztéseiben az 183 CsmL Pitvaros kg. ir. Előljárósági ülési jkv. 1837—1852. 20—23., 27—32., 58. 1. 111
