Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Gaál Endre–Szabó Ferenc: Adatok a szegedi Grünn-nyomda történetéhez (1811–1847). Bevezetés
GAAL ENDRE—SZABÓ FERENC ADATOK A SZEGEDI GRÜNN-NYOMDA TÖRTÉNETÉHEZ 1811—1847 Bevezetés A nyomdászat megjelenése és gyökérverése jelentős tényezőnek számít egy település polgári jellegű vagy azt előkészítő gazdasági és művelődési fejlettségének mutatói sorában. A török hódoltság alól a XVII. század végétől fogva felszabadult Alföldön ’— a Habsburg-elnyomás szorításában élő ország nyugati, északi és erdélyi részeihez képest ■— a nyomdák lassú szaporodásának méginkább volt egy általánosabb értékmérő szerepe: jelezte, hogy a hódoltság alá nem került, szerencsésebb sorsú területekhez mérten milyen ütemben gyarapodtak az Alföld gazdasági és szellemi energiái. 1750 előtt a Dunától keletre elterülő egész alföldi országrészben — Pestet nem számítva — mindössze Debrecenben, Nagyváradon és Kalocsán működött nyomda. 1801-ben, a szegedi nyomdaalapítás évében, az ország 34 városában 46 tipográfiát számláltak. Az Alföldön még mindig csak hat város dicsekedhetett nyomdával, a már említetteken túl Temesvár, Újvidék és Szeged. 1850-re 54 magyarországi városban 75-re nőtt a tipográfiák száma, s ebből 11 település és 14 nyomda volt az Alföldön. 1819 és 1847 között Aradon, Kecskeméten, Szabadkán, Szarvason és Nagybecskereken is alapítottak nyomdát, s 1850-ben Aradon, Temesvárott és Újvidéken már két-két nyomda is meg tudott élni.1 Utóbbi városok nemzetiségi kultúr- központok voltak; a nemzetiségeknek az 1840-es években már igen jelentős kulturális nemzeti törekvései tették lehetővé és követelték meg e helységekben a nyomdászat gyorsabb fejlődését. A hazai nyomdászat történetével foglalkozó eddigi irodalom túlnyomó része alapjában véve nem jutott tovább a XVIII. század elejéig terjedő vizsgálatnál. Az 1711 utáni fejlődésről értékes részletmunkák, egyes nyomdatörténetek készültek, az országos összegezés, az egybevetés lehetőségeinek kihasználása még a jövő feladata.2 Az egyes nyomdák múltjában leginkább a kiadói tevékenységet, másfelől a könyv- művészetben elért eredményeket igyekeztek felderíteni a kutatók. Viszonylag kevés feldolgozás vagy forrásközlés érinti vagy részletezi a nyomdászat technikai fejlődé1 Novak László: A nyomdászat története. IV. könyv: A XVIII. század. Grafikai Művészetek Könyvtára X. Világosság, Bp. 1928. 23. 1., V. könyv: 1801—1867. Grafikai Művészetek Könyvtára XI. Világosság, Bp. 1928. 5—7. 1. és passim. Novak László: (szerk.): Nyomdászatunk 500 esztendeje. Emlékkönyv a könyvnyomtatás feltalálásának félezeréves jubileumára. Magyar Könyvnyomdái Munkások Egyesülete, Bp. 1940. 81—91. 115—120. 1. 2Vö. Széllé Béla bibliográfiájával: Könyv és könyvtár a magyar társadalom életében. Azállam- alapítástól 1849-ig. Összeáll, és bev.: Kovács Máté. Gondolat, Bp. 1963. 675—682. 1. Fitz József új összefoglalása (A magyar nyomdászat, könyvkiadás és könyvkereskedelem története I. A mohácsi vész előtt. Akadémiai Kiadó, Bp. 1959., A magyar könyv története 1711-ig. Akadémiai Kiadó, Bp. 1959.) az általunk tárgyalt korszakot nem érinti. 5
