Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Papp János: Bakay Nándor indulása és politikai pályája – a végső kudarcig

követelését: a csak humán tudományok mellett a reális tárgyak oktatását s a világi nevelést. „Szándékosan tolatnak a magyar tanodák a túlságos elméleti irányba”

— mondja. S ha a tanári karban olyanok találkoznak, kik... az ifjúságnak... gyakor- latiassabb nevelési irányt akarnak adni, mint fegyelmileg vétkesek, mint erkölcstelennek denuncziáltatnak.83

Pedagógiai elképzeléseit szintén a „Tiszavidéki Újság”- hasábjain fejti ki a legteljesebben. Alaptémái ebben is ugyanazok, mint melyeket már a „vörös könyv” pedagógiai vonatkozásaiban fölvet: a reáliák oktatása, az életre nevelés s az egyházi iskolák helyén világi oktatás bevezetése.

A régi iskolának csak humanista műveltségét nagyon kevésre becsüli. „Az iskoláit végig magolt ifjú, társadalmi tudományok nélkül, azon festett arcú leányhoz hasonlít, kinek drága pénzen vásárolott szépségét pár csepp víz képes lemosni.”84

— állítja. „A tőke és a munka viszonya” című cikkének második részében. De ezt a tételét nemcsak ez egyszer fogalmazza meg. „A magyarországi tanrendszer” című cikke a mai ember számára már kissé komikusán ható megfogalmazásában részletesen is kifejti ez irányú nézeteit: Igen jól tudjuk, hogy a magyarországi gymnasiumok- ban a tanrendszer olyan, hogy a tanórák nagy része holt nyelvekre és elvont tudományokra, úgy mint dogmára és bölcsészetnek gúnyolt magasabb istenitészetre fecséreltetnek.

Szegény Magyarország! Mit vétettél te a végzet ellen, hogy polgáraid jogos reményei, ifjúságod legszentebb törekvései, hogy reális tudásra és cselekedetekre utalló jövőd, hogy mindenek így tönkre menjenek.”85

S Bakay, aki maga is szerzetesi iskolában tanult, így adja meg az egész pedagógiai képlettel kapcsolatos értékelését: „Nem vagyunk barátjai a felekezeti iskoláknak; nyílt ellenségei vagyunk az ultramontán egyházi, bigot nevelésnek, legyen az katolikus, ó-hitű-, reformata, vagy zsidó-ultramontanizmus, gyalázatos népvakításnak, ember butításnak, rabszolga nevelésnek tartjuk.”86

De azt is világosan látja, hogy a régi rend, a régi szokások makacsul tovább élnek az emberrel a régi berögzült hitekkel együtt. Ennek ellenére... „szükséges, hogy a sok keserűséget teremtő múlt rendszerrel egészen szakítsanak a tanügyek élén álló férfiak... óvakodjanak a házasságot a múlt rendszer papi zsarnokaival megújítani.

Nehéz nélkülözni a régi kakukkos órát, a mely a bölcsőnk felett ketyegett, de biz még nagyobb baj ezen akadozó műszer után járni gőz-lovon nyargalva s villanyszárnyon nyargalva röpülő korunkban.”87

Végül nemcsak a tanítás szellemét, de jellegét is sürgősen megváltoztatandónak véli. A kevesek iskolája helyett, az általános közoktatás bevezetését tartja szükségesnek. „Meg kell támadnunk a szegény Eötvös báró azon rendszerét, a mely szerint még most sem iparkodik az ultramontán és a régi schlendrian rendszerből kibontakozni. Ingyen népoktatást kérünk!88 — írja egyik cikkében.

83 A szegedi iparosok emlékirata. Szeged 1866. 77. p.

84 Bakay Nándor: A tőke és munka viszonya. II. Tiszavidéki Újság, Szeged, 1869. október 24.

I. évf. 7. sz. 1. p.

86 Bakay Nándor: A magyarországi tanrendszer. 1869. november 11. 1. évf. 12. sz. 2. p. 86 Bakay Nándor: A katholikus vallási és nevelési alapról. Tiszavidéki Újság, 1870. február 17. 2. évf. 14. sz. 1. p.

Bakay Nándor: A népoktatás érdekében. Tiszavidéki Újság, 1870. március 20. 2. évf. 23 sz. 1. p.

88 Lipták Pál: A díjmentes esti órák Párizsban című cikkhez csatolt szerkesztői glosszából Tiszavidéki Újság, 1869. dec. 26.

282