Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Papp János: Bakay Nándor indulása és politikai pályája – a végső kudarcig
köztársaságot, ezután jöttek haszonvehetetlen ágyúk, egyes fegyvertelen szaladok,, közbe-közbe tehetetlen sebesültek, végre az összekuszált bátrak hada. Azután rohanó kozák lovasok, egy elárult és elgázolt nép ostorai.”15 16 17 18 A szabadságharc bukását túlélő ifjú ember természetesen nem folytathatta rég abbamaradt életét, „...azon korban voltam, a mikor még az ember lelkében a magasabb eszmék mélyebb bírálat nélkül forrnak s az ifjú vágyak korlátlanul repülnek...”1*1 jellemzi e-korbeli önmagát. S ráadásul a Bach-korszak első évei mindenütt a legmaradibb ó-konzervativizmus átmeneti diadalát jelentik. „Ha valakinek a természet, a nevelés, a történelem tanulmányozása, az emberiség rendeltetésének fontolgatása, a némi gyakorlati ember és világismeret szabadság után vágyó szivet és elmét adtak, annak igen nehezére eshet az 1850-ik évre visszagondolni. A legszélesebb körű nemzeti szabadság után a legmélyebb függésbe estünk vissza.”17 — emlékezik erre az évre. De „Ekkor vetették föl még egyszer a régi céhek életerejük utolsó lobbaná- sait...”18 is. Tehát: korlátok minden felől. A vele egykorú céhlegények zöme hamarosan megalkudott az adott helyzettel. Bakayt azonban a közös rendezvények, a nagy ivászatok és kártyacsaták kerülése hamarosan elidegenítette társaitól.19 Ekkor kezdett már írogatni is, helyi sajtó hiányában pesti lapok levelezője lesz. Mindezek hamarosan megérlelték benne azt az elhatározást, mit különben a kor céheinek közös szabályzata is előírt: vándorolni ment. Vándorlásait a különböző időszakokban közrebocsájtott visszaemlékezéseiből elég pontosan nyomon lehet követni. Régtől bevett szokások szerint egy-egy mesternél viszonylag rövid ideig dolgozott s azután továbbment. E módszerrel elég sok várossal, vidékkel, szokással és szakmai fogással ismerkedhetett meg az ifjú céhlegény. De a tapasztalatszerzés is volt a vándorlások elsődleges célja. Magyarországon — saját bevallása szerint — a legerősebb hatások a székelyek között érték. Itt figyelt föl legelőször a termelők kiszolgáltatottságára. „A kender és lenvásárok a Székelyföldön voltak. De mielőtt egyetlen szász a vásárra ment volna, gyűlést tartottak s az árakat megállapították, s azon fölül nem vásárolt senki. Magam is voltam ilyen vásáron a székelyek között.”20 — írja s az ott nyert tanúlságot nem felejti el többé. Külföldi vándorlásai Olaszországba és Ausztriába vezették. Az átmenetileg szintén legázolt, de a közeli felszabadulás lázában égő olasz élet nagy hatással volt rá. Mint nyitott szemmel járó ember sok groteszk pillanatot figyelt meg mind a megszálló osztrákok, mind az ellenük permanensül küzdő olaszok mindennapi életében. Útiránya Olaszország felé a szlavón és horvát hegyeken át vezetett Fiúméig. Innét társával, egy lengyel nyomdásszal együtt Velencébe ment. Velence épp úgy leigázott tartomány volt, mint Magyarország, de furcsa fintoraként a sorsnak, a megszálló katonaság zömmel magyar. Ezekkel ismerkedik meg, miközben bőséges tanulmányokat végezhetett a megszálló hatalom módszereiről is. „1852-ben az osztrákok mélységes atyai szeretettel ültek Velence nyakán. Bölcs rendőrségünk elhatározta, hogy kinek nincs 20 ezüst huszas az erszényében, annak nem szabad bemenni Velencébe.”21 — találkozik e bölcsesség első megnyilvánulásával. Ez azonban nem lehetett akadály a két tanulni vágyó vándor előtt s másnap aztán megismerkedhettek 15 Bakay Nándor: A gazdátlan kecskék... 16 Bakay Nándor: Ifjúkori emlékek. Alföldi Iparlap, 1884. június 7. 3. évf. 23. sz. 2. p. 17 Uo. 18 Uo. 19 Uo. 20 Bakay Nándor: A székely kivándorlás kérdéséhez. Alföldi Iparlap, 1882. január 21.1.. évf. 1. sz. 1. p. 21 Bakay Nándor: Hogy utazik a szegény vándorlegény Velencébe, Alföldi Iparlap, 1882. január 21. 1. évf. 4. sz. 2. p. 268
