Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

A minisztérium 1848. szeptember 17-én toborzó biztosként Csanádba küldte,302 decemberben azonban már ismét a házban volt; tagja lett a korona meglétét vizsgáló bizottságnak303, 1848. december 30-án pedig indítványára vette le a ház napirendjéről és halasztotta békésebb időkre az úrbéri kármentesítés ügyét.304 A debreceni ülész- szakon 1849. március 2-án bekerült a ház igazoló választmányába.305 Az ellene 1850-ben hozott hadbírósági ítélet azt is terhére rótta, hogy mint „Csanád megyei követ [1849], april 14-ike előtt, s után a törvénytelen országgyűlés tagja maradt, a vitákban gyakran a fölforgató párt szellemében az által vett részt, hogy a minisztériumot Roth és Filippovich fogoly tábornokokra [vonatkozóan] rémuralmi szellemben interpellálta, s hogy Madarász József ... Európa népeihez intézett proclamatiója mellett nyilatkozott”; fölszólalt a kormányzó esküjéről szóló vitában, valamint támogatta Madarász László szabadságkérelmét.306

Glacz Antal a jegyzőkönyv tanúsága szerint 1848. szeptember 4-én sorshúzás útján bekerült a „pártütés” miatt a királyhoz Bécsbe küldött 100 tagú küldöttségbe307, 1848. október 10-én pedig Kubinyi Ferenccel és Palóczi Lászlóval együtt az 1848: III. te. 36. §-a alapján a ház vádbiztosává választotta a Récsey Ádám ellen indítandó miniszteri felelősségi ügyben.308

Bánhidy Albert szerepléséről nem tudunk; annyi valószínű, hogy másik két társával együtt konzervatív színezetű pártállása dacára is mindvégig a ház tagja maradt,309 amiben nyilvánvalóan az is szerepet játszott, hogy Csanád vármegye a szabadságharc utolsó napjaiig nem került ellenséges megszállás alá.

1861-ben a megye mindhárom képviselője a Deák Ferenc vezette felirati párt tagja volt, közülük azonban csupán Dedinszky József hallatta szavát. Többnyire mint előadó a megtámadott képviselői mandátumokkal kapcsolatban terjesztett elő jelentéseket, s mint idéztük, hozzászólt Návay Tamás ügyéhez is.310

1865—1868-ban a csanádi képviselők a Deák-párt tagjai maradtak vagy lettek. Dedinszky József a ház országos ülésén a VI. igazoló osztály majd az állandó igazolási bizottság előadójaként többször szerepelt.311 A verifikációs viták során hozzászólt a félegyházi és a kőszegi ügyhöz.312 Az utóbbi esetben különösen a tisztviselői presszió vádjával foglalkozott, tagadván, hogy a kormányzat nyomást gyakorolt volna a választókra. Igen figyelemre méltó, amit éppen Csanáddal példálózva ezzel kapcsolatban felhozott. „Vidékünkön — mondotta — ugyan nem hogy pressziót gyakorolhatna a hivatalnok a népre, inkább sok esetben attól tart a párt, ne hogy vele tartson egyik-másik, megtörtént tény, hogy a párt rémülve sietett a főispánhoz ...utasítsa a hivatalnokokat semleges magatartásra, mert a provisórius hivatalnok a legtöbb esetben inkább kárt tesz a pártnak, mely mellett korteskedik, mint hasznot.”313

Dedinszky a válaszfelirati vitában az 1861-es felirat némely passzusainak, így a száműzöttekre való utalásnak a fenntartása mellett szólt;314 1866. április 21-én a

302 Uo. 239.

303 Uo. 331.

304 Uo. 347.

305 Uo. 371.

306 Lásd a 235. jegyzetet.

307 Beér János—Csizmadia Andor: lm. 215.

308 Uo. 274.

309 Csizmadia Andor: lm. 284.

310 KN1861 I. 8—10., 12., 31., 4L, 80., 88.

311 KN1865—68 I. 8—9., 32., 103., 105., 106., 122., 144., 147., 148.

312 Ruszoly József : Diss. 153—155., 191—193.

313 KN1865—68 II. 76—78.

314 Uo. I. 317—318.

229